Hogyan mondjam el neki, hogy szeretem?

tudom mit beszélek én azt hittem hogy 6évig szerelmes voltam a haveromba de az nem az volt

de mind1 te tudod mit is érzel iránta :) sok sikert

Lehet,hogy hosszú,de kérlek olvassátok el(sokat jelent/ett ez nekem!:')!):

1 évvel ezelőtt én is "szerelmes" voltam.Nos,az egy nagy fostalicska volt.A fellángolás elmúlt.

Következő történet:

5 hónapja megismertem egy másik fiút.Ahogy chateltünk kezdtem megkedvelni,flörtöltünk,poénkodtunk...Egy idő után úgy vettem észre,mintha unna engem és ezt gondolja:"Jaj,ne,már megint ő -.-""

Utána nem is kezdeményeztem.

Teltek a napok,beletörődtem,hogy nem lesz semmi.A falunapon találkoztunk a WCben(!):D.Élőben sokkal,de sokkal helyesebb volt.Újra elkezdtünk rendszeresen chatelni és telefonszámot cseréltünk :).Ábrándoztam mindenről.Egy idővel később újra nem reagált rám semmit.Elhatároztam,hogy nem teszem ki magam ismét csalódásnak.Azt próbáltam elhitetni,hogy a kisérletnek VÉGE-hagyom a francba a srácot.Utána sorjában találkoztunk különböző helyeken(nagyon zárkózott vagyok.Csak a családomnak és az egyetlen egy barátnőmnek tudok megnyilni,mással nem is tudok beszélgetni.De akárhányszor megláttam élőben leblokkoltam és csak álltam,mint egy szerelmes ovis).Újra fellángolt iránta az elhalt érzés.Már nem irtam neki,mert mindössze egyszer irt rám(de csak azért,mert megigértettem vele!),máskor mindig én irtam rá.Akartam,hogy lépjen,ha szimpatikus vagyok neki.Nem irt...Újra depresszióba estem(de otthon próbáltam,hogy ne vegyék észre rajtam)sirtam RENGETEGET,ha nem láttak.De egyszer úgy kiborult nálam a bili,hogy suliban, torna órán elfogott a sirógörcs.Leültem,mellém az osztálytársaim és kisirtam nekik mindent.Még a tanár és a fiúk is odajöttek,hogy mi történt :).2 hónap alatt sikerült elfolytani a sirásaimat és kezdtem kevesebbet gondolni rá.Mostmár,ha eszembe jut mindig csak arra gondolok:"Teljes szivemből szerettelek,nem vettél észre,pedig nem tudod mi várhatott volna rád,te h*lye :'("

Csinált magának ask-et és a barátnőmmel kérdezgettük őt.Félt,hogy újra csak szenvedni fogok miatta,de már tisztáztam magamban...(és méghozzá szerelmes egy lányba,aki nem viszonozza az érzéseit.)

A gondolkodásunk is hasonló,nem valami "húdecukiiii" fiúk közé tartozik(akik általában beképzeltebbek a sok rajongó miatt),kedves,szerény.Megdicsérte a szemem,a testem (:D),=(idézem):"jól néztél ki a sárga nadrágodban",(korizás után,mikor nagyon fájt a farizmom)felajánlotta,hogy megmassziroz...

Kevés ember van,akit szeretek.De,ha én valakit szeretek,azt rettenetesen.Ő egy volt a 2 ember közül,akit tiszta szivemből szerettem.

Ő lehetett volna az első kapcsolatom és 15 éves vagyok(ő 17 :S).

Lehet,hogy a mostani fellángolást szerelemnek éled meg,de hidd el,lesz sokkal erősebb érzésed,amit legszivesebben kitépnél magadból és messzire elhajitanál.Ez volt életem első NORMÁLIS,IGAZI érzésem egy fiú iránt,és rossz emlékeim vannak/lesznek vele!

Ennyi tömören,és senkinek sem kivánom ezt az érzést,mert k*rvára tud fájni és a padlóra rántani...:'(

Kivánom neked a legjobbat.

Tegnap rámirt facebookon és újra odavagyok érte (akármilyen egoista is).Szóval megint ugyanaz fog történni...:'(

Ki fog ez alakulni! Úgy tűnik, ő sem közömbös irántad :)

kukac115: Még nincs veszve semmi, remélem, jól folytatódik a dolog!

szia !

ugyanennyi idősen velem is volt egy hasonló eset. akkor már kb. 1 éve bele voltam esve egy srácba , nagyon tetszett . amikor belezúgtam , a facebook még nem volt ekkora divat , akkoriban még az MSN volt a menő (neki nem volt , csak skypja-de ez mindegy) tehát teljesen bele voltam habarodva , de nem igazán tudtunk beszélni egymással , a neten keresztül , teló számát sem tudtam , tehát ez igazi plátói szerelem volt .

5. utáni nyáron mindennap gondoltam rá , aztán ez elhalványult , majd amikor a suli első napján megláttam rögtön beájultam , és ismét nagyon szerettem. néha beszélgettünk , mosolyogtunk egymásra , nagyon szerettem őt , aztán jött egy rossz korszakom , és ez az érzés ellaposodott , eltűnt . év végére már ismét nagy volt a szerelem , de kiderült LB-m is szereti ( senkinek nem mondtam , hogy szeretem) . erdeibe rengeteget beszéltünk , és elkezdtem reménykedni hogy hátha ... nem lett semmi , ő nem lépett , nem érdekelték akkor még a csajok . az érzés eltűnt a következő nyár alatt , 7.be ugyanaz megtörtént , mint egy évvel korábban , bele estem , de már ez nem volt valami hú , de nagy dolog , küzdöttem ellene (az érzés ellen) , aztán összejött az osztály hercegnőjével én pedig úgy éreztem becsaptak . ezek utána tudta nélkül egy csómó kis aprósággal megbántott , majd megint magába bolondított . 4 évig játszott velem tudatlanul , ma már ezen csak nevetek , és azt mondom én ő belé , ugyan kérlek soha többé . ( mondjuk kb. fél éve nem láttam már -más suliba járunk).

szerintem inkább koncentrálj a tanulásra , a barátokra . sokkal inkább megéri , mint egy fiút hajszolni. és az , hogy ismered magad . hát ennyi idősen én is ezt huttem , de csak most látom , hogy ez mekkora egy baromság volt . még most sem vagyok benne biztos , hogy tényleg ismerem azt aki vagyok .

de ha minden féleképpen akarod ezt a kapcsolatot , akkor hívd el egy randira. mond neki , hogy nem lenne -e kedve egy filmhez vagy valami , mert szívesen ismernéd meg egy kicsit jobban . ha megmondod neki én szívesen hallanám , hogy mi történt .

sok sikert és bocs a zavaros válaszért.