Hogy értessem meg az anyámmal, hogy ebből nem lehet csak úgy "kiszállni"?

Nem tudnék itthon ülni és nem csinálni semmit.Nem tudnék meglenni azok nélkül a dolgok nélkül,amik most az életem részei.

Tehát ez a lényeg. Ezért vagy velük. Magyarul kihasználod őket. Hát te tudod.

Mi lesz veled, ha majd dolgoznod kell? Mert ezek a "barátnők" max 1-2 évig tartanak. Lógsz a suliból, nem tanulsz, így rendes munkád sem lesz. Csóró leszel, és nélkülöznöd kell.

A szüleidnek kéne fontosabbak lenniük számodra. Szerinted nekik milyen érzés, hogy nem tudnak neked megadni mindent? Senki más, se barát, se barátnő nem fog szeretni úgy, mint a szüleid. Feltétel nélkül. Nagyon rosszul érezhetik magukat, hogy mástól kapod meg, amit szeretnél. És ez még a tanulás rovására is megy. Félre ne értsd, nem irigykednek, csak egyszerűen jobb jövőt akarnak neked. És ezt, csak tanulással érheted el. Most inkább 1-2 évig bulizol, aztán egész életedben szívsz?

Tudod az a baj, hogy az ember csak akkor értékeli a szüleit, amikor már elveszítette őket. Minden nap gyötör a bűntudat és csak azt kívánod, bárcsak még egy percre láthatnád őket, hogy bocsánatot kérj tőlük, amiért nem hallgattál rájuk, hogy bocsánatot kérj a sok szomorúságért, aggódásért, amit okoztál nekik. Hogy bocsánatot kérj minden egyes könnycseppért, ami anyukád arcán este az ágyban titokban lecsordult miattad. Késő lesz már, sajnos az élet ilyen.

Ma még dönthetsz, de lehet, hogy holnap már nem.

A mostani életed, ahogy te elmesélted:

NEGATÍVUMOK:

- szinte minden időmet velük töltöm

- lógok a suliból

- hazudok a szüleimnek

- néha napokig nem találkozom velük

- egyre többet bulizok (el tudom képzelni, hogyan)

POZITÍVUMOK:

- olyan helyekre jutottam el,ahová máshogy nem sikerült volna

- olyan dolgaim vannak,amiket a szüleim sosem tudnának megadni

És most nézz rá távolról ezekre a dolgokra. Eladtad a családod, a nyugalmad, a jövőd néhány k*rva jó buliért és drága tárgyért. Biztos boldoggá tesznek most a szép ruhák és a szupi kis telefonod, táskád... de boldoggá fognak tenni évek múlva is, amikor a szüleid szemében egy szakad k*rva leszel, a jövőd egy nagy nulla, mert még érettségid sem lesz, (ami alapnak is szánalmasan kevés), és hol lesznek akkor a barátok, mit gondolsz? Hát nem fogják finanszírozni az életed, abban biztos lehetsz! Akkor a szüleidtől várnád el a segítséget? Vagy luxusprosti leszel, hogy legyen mit enned? Tényleg ilyen jövőre vágysz? Ideje lenne 17 évesen kinyitni a szemed és felfognod, hogy EGYETLEN ÉLETED VAN, és ha nem alapozod meg, akkor csak ideig -óráig lesz ez a villogás, aztán mész a kukába! Nyisd ki a szemed, amíg nem késő.

Őszintén? Engem nem érdekel, mi lesz veled, a legtöbb itt válaszolót sem. Elmondják a véleményüket és mennek tovább a dolgukra. Én is várom a férjem, és vacsorázunk. De a TE ÉLETED ez marad. Ez a nagy büdös semmi, amit most csinálsz. Úgy élsz, ahogy megválasztottad magadnak! Ha később sirdogálni fogsz és szomorkodni, jusson eszedbe ez a kérdés, és hogy itt és most még VÁLTOZTATHATTÁL VOLNA!

Ha nem teszed meg, nem teszed meg. Szívj! Mit bánjuk mi! A te életed! Én spec. örülök, hogy nem az enyém!

N28

Utolsónál a pont, tökéletesen leírta a jelenedet és a várható jövődet is. Én már csak annyit tennék hozzá, hogy ha így folytatod, nem leszel boldog, de ezt most úgysem fogod elhinni.

Egyébként nagyon sajnállak, de a szüleidet jobban. Te még csak később fogsz nagyon szenvedni, ők meg már most szenvedhetnek attól a helyzettől, amiben vagy. Több az élettapasztalatuk, és látják, merre tartasz, ezért próbál anyukád is leválasztani a "barátaidról".