Elköltöztünk egy másik országba, de nagyon nem találom a helyem, haza akarok menni, de a szüleim nem engedik. Mit tegyek?

5 éve élünk Ausztriában, így nyáron viszont itthon vagyok.

Vannak barátaim, járok bulizni velük, az egyik legjobb művészeti suliba járok.

Viszont mindig is idegennek éreztem magam, attól függetlenül, hogy befogadtak. Más a gondolkodásom, a meglátásom dolgokról, és így, hogy nyáron itthon voltam, többször Budapesten is, úgy érzem, hogy ide tartozom.

A másik vége a dolognak, amiben a szüleimnek teljes mértékben igaza van, hogy egy ott megszerzett szakmával sokkal többre megyek, és tényleg, sokkal fejlettebb műhelyei vannak az iskolánknak, mint az itthoni hasonló jellegűeknek, nagyobb hangsúlyt kap a modern technológia, jól fizető nyári gyakorlatok vannak, szóval minden klappolna...HA nem érezném magam idegennek. A nyelvet szinte hibátlanul beszélem, és angolul, franciául is szépen megtanultam, de például azt nem tudnám elképzelni, hogy más nemzetiségű párom legyen. Látom az életet itthon is, de sokkal nagyobb produktivitásra ösztökél az úgymond "tragédia", mint a problémamentes, ingerszegény élet. Több tanárom is említette már, hogy ez az "elszigeteltség érzése" a munkáimban is jelen van. (Az egyik tanárnő nagyon kedves és segített, ha az iskolában lettem rosszul, pánikrohamaim vannak.)

A szüleimnek vállalkozásuk van itt, és nem értik, miért vágyódok annyira haza.

Mit tanácsoltok? Arra gondoltam, hogy esetleg felsőoktatásra hazamennék, még 4 évet kellene akkor itt kint töltenem.

Köszönöm, ha végig olvastad:)

16L (most megyek 10. osztályba)