Szabad 16 éves lánynak még parancsolni vagy már nem szólhatok bele a dolgaiba?

Szerintem amíg kiskorú addig nyugodtan beleszólhat a szülő a gyermeke dolgaiba. Utána meg még ő tartja el, addig is, de már azért nem mindenbe.

Majd mikor már önálló keresettel rendelkezik, és eltartja magát, akkor már csak tanácsot adjon. Sok szülő még ekkor is beleszól gyermeke életébe. Tudom ez utóbbi már egyáltalán nem volt kérdés, csak egyfajta folyamatot gondoltam leírni.

hagynod kell, hogy kisebb döntéseket már ő hozzon meg magának, de a határokat be kell tartatni vele, és a végső szó még mindig a tiéd... amíg te adod a kenyeret a szájába, addig te döntesz...pl eldöntheted, hogyha pénzt adsz neki, mire költse, csak azzal a pénzzel gazdálkodhat úgy, ahogyna ő akar, amit ő maga keresett meg...

vagy ha mondjuk bulizni akar menni, engedd el, mondja meg ő mikor jön haza, meddig marad, stb, de akkor tartsa be a saját maga által felállított korlátokat, különben legközelebb te szabod meg, ha még mindig gyerek módjára viselkedik

16 éves vagyok. Szerintem épp ebben a korszakban kell egy picit jobban a pórázon tartani, nagyító alatt a gyereket.

Én szerencsére vagyok annyira "érett" hogy ne csináljak hülyeségeket, de elnézve az osztálytársaimat és a barátaimat. Ebben a korban a legtöbb fiatal, alkohol és drogfüggő, a cigiről ne is beszéljünk! Ebben a korban lehet bele vinni őket a legnagyobb hülyeségekbe! Mert már azt hiszik, hogy hűdenagyok és világmegváltók! Páran a detoxban ráébrednek, hogy nincs így, páran a dutyiban, van aki meg magától.

Nem azt mondom, hogy karanténba kell zárni, hanem ilyenkor van arra szüksége a gyereknek, hogy ne csak anyja/apja legyél, hanem a barátja is!

Tudod, én pont a másik oldalon vagyok, mint szülő. Tudod mi az a 16 év? Nagyon becsapja az embert ez a kor. Azt gondolja mindent tud, de ezt komolyan. Aztán az első komolyabb dolognál kiderül, hogy semmit. Csak pár kérdés: van őnnáló kereseted amiből ellátod magad, megoldod az ügyeidet egyedül ,bevásárolsz magadnak, van rendszeres étkezésed, amit te intézel magadnak, van bérletre, ruhákra pénzed?...stb.... mert az én lányom is hasonlóan van, ő már 18 éves. Én csak megkérni szoktam dolgokra, de érdekes, hogy erre nem reagál gyakran, inkább, ha már kénytelen vagyok parancsolni. Hidd el, nekem rosszabb, mint neki, mert elszomorodom, hogy szépen nem megy, csak így. De akkor ki fogja a nyelvvizagát kihozni belőle, ki vesz neki fehérneműt, ki iratja fel a bőrgyógyásszal a gyógyszert az arcára? Nyárom ki figyelmezteti, hogy kenje le magát naptejjel, mert nem hiszi el, hogy a tengernél csúnyán leég,,stb.. Ki főz neki, mert ő nem igen..? És végül ,ki ad neki pénzt, ha nem az apja vagy én? Akkor most lehet tőle kérni, ha nem reagál parancsolni? Mert,ha ezeket önnállóan megcsinálja boldog leszek és nem fogom az enrgiámat erre a lelki tortúrára pazarolni, mert bőven van nekem még más is!!!!

egy anya