Szülők, hogyan kezelitek a helyzetet, hogy gyermeketekre nyár végén vár majd egy pótvizsga?

Támogatnám,nem büntetném.

De ha tudtam volna segíteni azon, hogy ne bukjon meg, akkor rosszul érezném magam.

Az, hogy megbukott az ő felelőssége, de persze ez sok mindentől függ, hiszen ha tényleg nem erőssége a tárgy vagy a tanár utálta és ezért,akkor nem lehet érte hibáztatni. Ha lusta volt és nem tanult, így járt!

Ne a szülő idegeskedjen ezen...a millió másik gondja mellett.

De segítenék neki tanulni, hogy átmenjen.

A bukás után apjával együtt átbeszélném vele az egész történetet, hogy meginduljon benne a változás, ha saját hibájából bukott.

Ha tanulási nehézségek miatt, akkor biztatnám, hogy meg lehet csinálni, csak próbáljuk meg másképpen.

Ha a gyerek már nincs ott, akkor megbeszélném apjával, hogy mi magunk hol hibáztunk, miért nem vettük észre, hogy baj van, vagy ha észrevettük, mit kellett volna másképpen reagálni.

Adnék másfél hónapot a gyerekemnek, hogy pihenjen, élvezze a nyarat, mert ez is rendkívül fontos, de tudatosítanám benne, hogy mit jelent felkészülni a pótvizsgára.

Tantárgytól és gondoktól függően augusztusban vagy kicsit előbb megkezdenénk a felkészülést. Erős, megbízható magántanárt járatnék, akivel minden óra után megbeszélném, hogy áll a dolog. Én magam is követném, hogy áll a tanulás. Ezen kívül igyekeznék nem feszíteni a gyereket, csak beléplántálni, hogy ha jól csináljuk a dolgokat, a tanulás öröm, a tudás hatalom!