Kamasz lányok és fiúk: Milyen szerintetek egy igazán jó szülő?

Bár nem vagyok kamasz már, de válaszolok.

Szerintem a külső nem fontos, az én szüleim teljesen átlagosan néznek ki, nem voltak divat mami és papi, mert minden pénzt ránk költöttek. De van egy ismerősöm akinek irtó jól néz ki az anyukája, látszott az ismerősömön, hogy majd ki csattana büszkeségtől, mikor erről van szó, persze néha voltak csúnya megjegyzések a kamaszfiúktól az anyjával kapcsolatban, de nem foglalkozott velük.

A belső tulajdonságok szerintem nem megváltoztathatók, mindenki olyan amilyen, nem attól lesz jó, vagy rossz szülő. Persze legyen kedves, közvetlen, kommunikatív, laza és hasonlók.

A következő kérdésre nem tudok válaszolni, mert nem is értem a kérdést.

Persze, hogy legyenek közös programok, nálunk is mindig voltak. Családi nyaralás, szalonnasütés, bográcsozás, városnézés, barlangfürdő és még napokig sorolhatnám, én sosem éreztem cikinek a közös programokat és imádtam a családdal lenni, mivel ritka események volt, hogy mentünk valahova vagy vendégeket hívtunk.

Én azt mondom fontosak, de nyilván lehet nélkülük élni. mindenkinek más az értékrendje. Mondjuk attól függ mit gondolsz új drága holmin. Én sosem kaptam meg mindent amit akartam és ez jó is így, sosem volt meg a legdrágább legmenőbb cucc. De kaptam egy rendes telefont (40-50 ezer volt azt hiszem), görkorit, ami márkás volt és drága, mindig kaptunk ruhákat, bár ezek olcsóak voltak és nem márkásak, de én nem vagyok ilyen kismajom, hogy csak a 25ezres gatyát veszem fel, inkább kaptam 2-3 pár ezer forintosat, sokkal jobban örültem neki. Én sosem voltam nyári munkán, de elfogom küldeni a gyerekemet :D Ennek ellenére pl kifizették a jogsimat, ami jó drága volt :(, pedig nagyon nem vagyunk gazdagok. Ennek pl. nagyon örültem, és én sem fogom a gyerekemmel nyári munkából fizettetni, de ki mit tud megengedni magának.

Szerintem a haverság fontosabb, de ezt inkább a gyerek válogatja, hogy milyen a természete, egy 'rossz' gyereknek kell a szigor. Én nyugodt, jó gyerek voltam. Sosem kaptam szobafogságot, bár kisebb koromban egyszer-kétszer kikaptam. Ahogy elballagtam az általánosból eljártam bulizni, ittam is, néha kicsit sokat, de a saját kárából tanul az ember, mára megtanultam hol a határ. Sosem tiltottak semmit, de nem is akartam cigizni vagy drogozni. Szerintem ha valaki egyfolytában ezt nyomja, hogy ne ne ne.. abból úgy is az lesz hogy csinálja. Nem tiltottak a semmilyen baráttól, vagy fiútól. Király szüleim vannak. tehát sosem voltak szigorúak, mégis értelmes lány lettem.

Nekem ők abszolút jó szülők, példaértékűek. 21/N

Külső megjelenés? Nem igazán érdekelt ez sosem. Jó, mikor apu a már szennyesbe költöztetett pólókat halászta ki, és vette fel, mert hogy "ezek még tiszták" akkor azért rászóltam.

Nem tudod úgy meghatározni a belső tulajdonságokat, mint ahogy a párkapcsolati ideálok esetében, mert a szüleid mégis csak a szüleid. Ők nevelnek, és olyanok, amilyenek, szereted őket. Ez van. Számomra a jó apa és a jó anya pontosan olyan, mint amilyen apa és anya.

A közös programok kisebb koromban jóval fontosabbak voltak (úgy tapadtam a szüleimre, mint a bogáncs) mint most, persze a közös nyaralások, együtt vacsorázások a teraszon, és a közös filmnézések még mindig nagyon élvezetesek számomra.

Nem tudok a drága tárgyakkal kapcsolatos kérdésre válaszolni, úgy, hogy mindenkivel egyezzen a véleményem. Legyen elég annyi, hogy nekem is van okos telefonom, én is kaptam egy-két drágább ajándékot már. De ha nem lenne pénze rá anyuéknak, akkor sem szeretném őket kevésbé.

Anyukám szigorú, és szinte sosem "haverkodtunk" apu viszont ennek a szöges ellentéte. Tökéletesen kiegészítik egymást.

Nem vagyok már kamasz én sem, de annak idején nagyon jó volt a kapcsolatom a szüleimmel kamaszkorom alatt is.

Velem nagyon lazák voltak, ugyan nem volt haverkodás, mert azért mégis szülő-gyerek kapcsolatról beszélünk, de mindig őszinték voltak velem és én is velük. Soha semmit nem tiltottak, mondjuk nem is lett volna értelme, mert nagy hülyeségeket sosem akartam csinálni. A kis hülyeségekkel meg úgy voltak, hogy legalább tanulok a hibáimból. Így is lett.

A közös program szerintem nagyon gyerekfüggő, én apuval igényeltem, anyuval kevésbé, családilag meg egyáltalán nem, mert csak a veszekedés ment volna, ha négyen megyünk valahova.

Ami szerintem a legfontosabb, hogy a szülőre lehessen számítani. Nyilván nincs már olyan tekintélye mint kisgyerekkorban, és ez így is van jól. Szigornak semmi értelme. De mégiscsak ő a hátország, ahová a kamasz vissza tud húzódni, ha baj van. Szóval figyeljen a gyerekre, legyen kedves, érdeklődjön. Ha a gyerek ráb...a az ajtót, ne vegye magára. Kamaszkorban iszonyú érzelmi hullámokon megy keresztül az ember, és néha azokon tölti ki, akiket a leginkább szeret. De ha tudja, hogy bíznak benne és elfogadják úgy, ahogy van, akkor őszinte lesz és ha gondja van, a szüleihez fog fordulni.