Miért teszik kötelezővé a templomba járást?

Csak sajnálni tudtak. Én elfogadom azt, ha valaki vallásos és aszerint él, de soha nem kényszeríteném rá az akaratomat a gyerekemre vagy bárki másra. Ha a gyerek szeretne, akkor járjon misére, vagy hittanra, de ha nem akar, én nem erőltetném és nem is fogom erőltetni. Mi is megkereszteltettük a kisfiunkat, bár nem gyakoroljuk a vallást, de úgy voltunk vele, ha ő esetleg szeretne majd később, akkor megadunk neki egy alapot, de soha nem fogom kényszeríteni semmire.

Sőt, szerintem attól rosszabb nincs is, mert sokkal kevésbé fogja akarni, inkább megutálja, ha azért jár, mert kell és nem azért, mert szeret.

Igazából tanácsot nem tudok neked adni, de gondolj arra, hogy ha majd felnősz, akkor már senki nem fog erre kötelezni, akkor szabadon eldöntheted majd, hogy mit szeretnél.

Kérdezd meg édesapádat, hogy szerinte mennyire keresztényi viselkedés valakire úgy rákényszeríteni az akaratunkat, hogy kihasználjuk a függőségi viszonyt ami a két ember között van?

Valamint azt is, hogy nem nagyobb bűn-e képmutatásból templomba menni, mint inkább el sem menni? Azt hiszem a Bibliában is többször is benne van, hogy ez nem helyes. Most azt akarja, hogy miatta vétkezz? Ezzel ő is vétkes lesz.

Próbálj meg velük beszélni erről!

Sajnállak és átérzem a problémád.Rám is erőltették(mindig is utáltam).Állandóan csúnyán beszéltem viselkedtem hogy hazatavarjanak hittanról.Nem helyes ráerőltetni a gyerekre.Nekem hs nagyobb ledz eldöntheti önmaga én nem fogom erőltetni ezt..Nem helyes.Vannak valóban vallásos családok,de sok esetben képmutatás az egész.Mai napig gyűlölöm.Még egy esküvőn sem megyek be csak a polgárikra.Állandóan csesztetnek vele pedig felnőtt vagyok.

Képmutatás az egész.....Én elfogadom ha valaki vallásos de engem hagyjon békén.Én meg azért támadjam oktassam ki miért az?Ez mindenkinek sajat szice joga eldönteni!!!

Nálunk apám vallásos, anyám nem. Egy-két kötelező alkalmat leszámítva (temetés, esküvő, stb.) nem erőltették soha a templomot. Megkereszteltek babakoromban, ennyi.

Kamaszként gondolkoztam azon, hogy választok egy vallást. Támogattak benne, a könyvtárból halomban hoztam haza a különböző vallásokról szóló könyveket. Végül egyik se fogott meg, nem lettem vallásos. Szerencsére nem erőltették.

A lányomat viszont nem kereszteltük meg (apukám finoman utalt rá, hogy ez rosszul esik neki, de nem erőlteti). Mi, a szülei nem vagyunk vallásosak. A lehetőség nyitva van, ha ő bármilyen okból az lesz, támogatjuk. Bármilyen vallást (kivéve szekták). Cserébe tőle is elvárjuk a toleranciát. Tehát, ha a zsidó vallást választja, akkor nem áll le az egész ház szombatonként, de ha ő át szeretne valakihez menni, aki Shabbatot tart, abban nem fogjuk megakadályozni.

Mi sem erőltetünk semmit, de ezt fordítva is elvárjuk majd.

Szerintem mondd el neki azt, amit itt leírtál: hogy a sulidban van vallásgyakorlás, ami az életkori sajátosságaidnak megfelel és még érdekel is, de a vasárnapi mise csak elveszi a kedved az egésztől. Esetleg érdeklődjetek a gyülekezetben, hogy nincs-e ifjúsági bibliaóra, vagy valami hasonló lehetőség, ami jobban megfelel az életkori sajátosságaidnak.

Tapasztalatból írom, hogy azok a felnőttek váltak a környezetemben vallásgyakorlóvá, akik kamaszként "ifibe" jártak, nem pedig a felnőtteknek való misékre, kötelező jelleggel.