Hogyan kezeljek egy problémás 20 évest?

Sziasztok! Azokhoz szólnék, akik anyák- mert én nem. A férjem fia hozzánk költözött, aminek örültem. Már nem örülök. Mert totálisan eszköztelennek érzem magam. Tudni kell, hogy apa érzelmi intellektusa kicsit hiányos, bizonyos mélységeken túl nem tudok beszélgetni vele: nem érti. Pedig jó volna egy véleményen lennünk a gyerekhez való hozzáállás kérdéseiben. Akkor nem történhetne meg, hogy én pl szólnék, ha csak úgy berakja az üres tányérját a mosogatóba, még csak vizet sem enged bele - akkor, amikor épp pl négy púpozott adag szennyes mosogatásán vagyok túl egy nagyobb ebéd után. Vagy. Véletlenül elszundítok a nappaliban, arra eszmélek, hogy gyerek settenkedve elcsen egyet a cigimből. Adtam volna, de a settenkedéstől fordult velem egyet a világ. Gyerek amúgy egész nap a szobájában van, nem igényel kommunikációt és a kérésekre, meglátásokra sem kíváncsi, valahogy úgy érezheti, mindent jobban tud, neki nem kell észt osztani. Minap pl rászólt az apja, mossa fel a konyhát. Elkezdte. Magától nem jött rá, hogy előtte porszívózni is kellene, az apja szólt neki: "elkened a morzsákat így, kapd fel porszívóval". Gyerek: miért, máskor is ez van, mindig elkenjük. Tudni kell, hogy olyan az életvitelünk, hogy 2-3 hetet töltök velük, azután 1 hét szünet. Gyerek szorongó, a reszketésig az-mindig ilyen volt, amikor nem velünk élt is. Képtelen vagyok beszélgetni az okokról, valahogy nem érez vágyat, hogy boncolgassa magát. Nincsenek barátai, nem jár el sehová. A köszönöm szó néha-néha elhangzik, és nagy eredmény, hogy már legalább berakja a tálját a mosogatóba, illetve ha kell neki valami, hozzáteszi, hogy légyszi. Jelenleg az a "munkája", hogy az apja vállalkozásában nyújt szellemi segítséget, ami annyit tesz, hogy hetente kb kétszer 1 órában együtt gondolkoznak. Nem szólhatok rá, pedig megbeszéltük apával, hogy nyugodtan. De ha szólok, apa nem erősít meg, csak hallgat, ő nem szól. Olyan, mintha félne, hogy ő lesz a rossz fej a fiánál. Aztán néha persze kifakad, és olyankor nagyon-nagyon lehordja. Magyarul a magam eszközeit tudom csak használni. A kérdés az, hogyan tudok kedvesen, szelíden családtagot varázsolni a gyerekből? Ha csak annyira, hogy nem szar le minket, nem dobálja szét a zsebkendőit, elviszi az edényeit a mosogatóba és elmossa- már az nagy eredmény volna. Köszönöm.