Túl sokat várok? Ti mit tennétek vele a helyemben?

Sziasztok!

19 éves lány vagyok. Szüleim házassága megromlott és egy ideje külön élnek. Édesapám messze lakik a munkája miatt, anyagilag amennyire tud támogat minket. Édesanyám pedig a hét minden napján dolgozik és rendszerint hulla fáradt. Emiatt egy ideje rám szakadt a háztartás vezetése, tehát a házimunka és ház körüli teendők kb. 80%-át én csinálom. Ezt ő nem kéri, azért teszem mert igényem van a rendre és tisztaságra, a főtt ételre illetve nem szeretném, hogy mindent neki kelljen megcsinálni.

Van egy 5 évvel fiatalabb húgom, aki semmiben nem segít. Ha megkérem/kérjük valamire, akkor felháborodik merthogy "mindent neki kell csinálni"... Annyit kérek tőle, hogy a saját életterét tartsa rendben illetve saját maga után mosogasson el, törölje fel ha valamit kiöntött stb. tehát alap dolgokat. Úgy tűnik ez túl nagy kérés részemről. Én vagyok az aki őt állítólag mindig piszkálja, és adja az áldozatot mindenkinek. A nagyszüleink is azt mondják, hogy hagyjam már a "kicsit."

Igazából ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy úgy viselkedik velem és édesanyánkkal mintha a cselédei lennénk. Olyan mocskos szája van, hogy legszívesebben felképelném. Gyakran nyilvános helyen (bevásárlóközpont, busz) kezd el alázni (azt mondja legszívesebben megölne, kva vagyok stb.), mert valami éppen nem úgy alakul ahogy ő akarja. Semmit nem csinál, a minimális tiszteletet sem adja meg senkinek de elvárásai vannak. A kötelességeit (főleg tanulás) nagy ívből le...., és még neki áll feljebb ha figyelmeztetjük, hogy például az évzáróra el kellene mennie. Mindent megkap, bármilyen különórára beíratják, mindent kifizetnek neki annak ellenére, hogy az aktuális mániái sosem tartanak tovább 2 hétnél. Legyen szó akár kisállatról vagy zene tanulásról. Én soha nem kaptam olyan lehetőségeket mint ő, pedig mindig jó gyerek voltam, szorgalommal és kitartással álltam a feladataimhoz. Semmit nem tud értékelni. A szüleim már mindketten mondták nekem, hogy nagyon félrenevelték, anyukám rendszeresen ki van borulva miatta. A liberális nevelésüknek, vagy inkább nemnevelésüknek mégis én iszom meg legjobban a levét!

Ha bármilyen mezőgazdasági munkát kell végeznem és pénzt kapok érte (elsősorban gyümölcsszedés) a felét de minimum a negyedét megkapja a pénznek, pedig még az alap feladatait sem csinálja meg. Amikor szót emelek ellene, anyukám mindig olyanokat mond, hogy én vagyok a felnőtt nekem KELL ŐT ELVISELNI, vagy, hogy amikor ő gyerek volt náluk is így mentek a dolgok.

Kb. most is a sírás kerülget, nagyon igazságtalannak érzem ami történik és napról-napra nő bennem az indulat ellene. A családi nyaralástól előre félek, mert iszonyatosan irritál.

Csak az tartja bennem a lelket, hogy szeptembertől remélhetőleg egyetemre megyek. Bár már így is előre félek mert amikor öt napig barátokkal voltam nyaralni, mire hazajöttem az egész hűtő penészes volt annyira nem érdekli és nyilván azért is én voltam a hibás.

Eddig betudtam kamaszos lázadásnak, de ez már túl sok. Kiskorom óta megkeseríti az életem.

Bocsánat, ha kicsit zavaros és hosszú lett.