Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » Mit tegyek? Már nem bírok a...

Mit tegyek? Már nem bírok a 12 éves fiammal.

Figyelt kérdés

Pár hónapja egyedül nevelem 4 gyermekemet, jelenleg a szüleimnél lakunk de csak 1-2 hétig.

Van egy 12 éves fiam. Pár hete nagyon sok gond van vele. Visszabeszél, hisztizik, beszólogat az embereknek. Semmit nem csinál, a szoba mintha bomba robbant.. Az apjuk mindent megengedett nekik, ő se csinált semmit, ezért is váltam el.

A szüleimmel megbeszéltem hogy nem kell helyettük pakolni de "szegény gyerekek" "nyári szünet van miért dolgoztatom őket" stb. Szerencsére nemsokára költözünk.

Mit tegyek? Probáltam vele beszélni de nem hallgatt meg, kértem szépen, határozottan, csúnyán, kapott pofont is. Egyszerűen már nem bìrok vele. Folyamatosan parancsolgat, 100% hogy az apjától látta.

Ti mit tennétek?



2016. júl. 9. 19:27
1 2 3
 21/27 A kérdező kommentje:

Már rátámadt a tesóira, elvittem a pszichológushoz, de nem nagyon adott tanácsot. A telefonját tönkretette szándékosan (2 hónapos telefon) nem kap másikat, anyagilag se engedhetem meg.

Most az apjánál van a 2 nagy, a 15 éves 2 napig marad, a 12 éves 10 napig, az apjuknak barátnője van.

2016. júl. 29. 19:48
 22/27 anonim ***** válasza:
Szerintem legyél vele türelmesebb, kritikus időszakban van, erre rájön még a válás a költözés...nem lehet most könnyű neki. Inkább próbáld meg megbeszélni vele a dolgokat, attól hogy te már nem szereted a férjedet ő még szeretheti az apját és nyilván megviseli a válás és ami vele jár. Persze nem jó ahogy viselkedik de szerintem most nem az a megoldás hogy megvered és agyba-főbe bünteted. Akár keresetek fel szakembert is ha szükséges.
2016. júl. 29. 20:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/27 anonim ***** válasza:
100%

#19-es vagyok... Komolyan, én ezt úgy bírom. A szülőkben vannak bizonyos értékek rögzülve, és saját neveltetésüknél fogva, önhibájukon kívül ezekkel dolgoznak. De mikor látják, hogy nem működik, mi a rossebért nem képesek változtatni?

Mi, pszichiáterek/pszichológusok meg takaríthatjuk el a mocskot vagy menthetjük meg a gyerek életét, mert a "szülőnek nem felelt meg", és öngyilkossági kísérlet volt.

Lásd az 16 éves exbetegemet, aki késsel támadt a saját családjára. Három hétig kellett pszichiátrián tartanom, mire azt mondtam, hogy "oké, már nem lesz gond".

El tudja ilyenkor képzelni a kedves szülő, hogy a gyávaságával és következetlenségével mennyit árt? El tudjátok képzelni, milyen érzés egy 16 éves, életerős srácnak a ki*szott pszichiátriai osztályon feküdni?

Azért, mert egész gyermekkorában azt sulykolták belé, hogy "szót kell fogadni, mert ha nem, ez meg ez lesz."

Mi az a szerencsétlen gyerek? Kutya talán, akit be lehet zárni a kenneljébe (szobafogság), mikor elég belőle? Ő nem partner? Hogy akarnak a szülők felelősségteljes, egészséges, lelkileg is FELNŐTT embert nevelni, ha a saját félelmei utalják az életét, és ezt veri unos untalan a gyerekbe?

Elárulom, hogy az ilyen szobafogságos akciókkal mit érnek el:

1: a gyerek vagy rettegni fog vagy gyűlölni.

2: kapnak egy megalkuvó, gyenge, gyáva "felnőtt", vagyis inkább annak látszó kisfiút/kislányt, mert azt éreztették vele, hogy BE LEHET ZÁRNI.


Kedves kérdező: Így felnőtt nőként (hah xD) te hogy éreznéd magad, ha bezárnának egy szobába, mert rosszat csináltál?

2016. júl. 29. 20:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/27 A kérdező kommentje:
Már rég nem kapott szobafogságot, most is az APJÁNÁL VAN!!
2016. júl. 29. 21:03
 25/27 anonim ***** válasza:
Rendben. Ha udvariatlan voltam, elnézést kérek. Ha szeretnéd, írj privátban, ott tudunk mélyebben beszélgetni, és úgy valószínűleg tudok segíteni. Még egyszer mondom, bocsánatot kérek, ha megbántottalak.
2016. júl. 29. 21:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/27 anonim ***** válasza:
A pszichológus nem fog tanácsot adni, nem az a dolga. Ugyanis nem vállalhatja fel a döntés felelősségét. A pszichológushoz nem egyszer kell elmenni azzal a kérdéssel, hogy most mit tegyek (arra a barátok valók meg a gyakorikérdések), hanem hosszasan járni, amíg közösen kibogozzátok az indulatok okait, és annak fényében magad is fogod tudni, mit tegyél. Hosszú, türelmet és rugalmasságot igénylő folyamat, ezt ő nem mondta? Nem hosszú távú együttműködésben gondolkozott?
2016. júl. 29. 22:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/27 Carragher_x ***** válasza:

Én ebből az egész történetből csak annyit olvasok ki, hogy van egy 12 éves fiú, akinek hiányzik az apja és úgy érzi, hogy miattad veszítette el, amire ráadásul még rá is erősítesz azzal, hogy démonizálod az exed és megpróbálod a gyerek viselkedését úgy beállítani, mintha ez (is) az apja hibája lenne.

Az a baj, hogy még a problémát sem nagyon akarod meglátni, ugyanis nem az a baj, hogy a gyerek rendetlen vagy épp agresszív, az a tünet. A probléma az, hogy szétszakadt a családja és ahelyett, hogy megpróbálnád neki elmagyarázni, éreztetni, hogy attól, hogy te és a apja már nem akartok együtt lenni még mindketten ugyanúgy szeretitek, és nem fogja elveszíteni egyikőtöket se, ehelyett gyakorlatilag folyamatosan választásba kényszeríted minden alkalommal, amikor az apját szidod.

2016. júl. 30. 06:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!