Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » A lányom és férjem közt...

A lányom és férjem közt folyamatosan konfliktus van?

Figyelt kérdés

Van egy 12 éves lányom, férjem(aki nem a nagylány apja).

Lányom 7 éves volt mikor megismerkedtünk. Nagyon megkedvelték egymást, a gondok kb 2 éve kezdődtek.

Lányom sajnos nagyon önállótlan, ami egy 7-8 évesnél még elment, ezért nem volt belőle konfliktus. Mára viszont nagyon elkezdett kamaszodni és nem a szó jó értelmében.

Rettenetesen kupis, olyan szintig, hogy ha én nem figyelek, akkor penészes teás bögrék és ételmaradékok kerülnek elő a szobájából, be se lehet hozzà lépni a felfordulástól(szó szerint).

Szétszórt, beszélünk hozzá, kérjük valamire, még válaszol is, hogy rendben, aztán 5 perc múlva "nem is emlékszik",hogy beszéltünk.

Mai napig tanulok vele. Szájbarágosan olvasom fel az anyagot és visszakérdezem. Így jó tanuló. Ha nem teszem, elkezdenek romlani a jegyei. Úgy kell szólni mindenért(mosakodás, fogmosás, pakoljon be a táskába másnapra,stb)

Tudom, jócskán elvan rontva a nevelése, keresem a megoldást, a kérdés nem erre irányul most.

A lényeg, hogy én vagyok nálunk a birkatürelmű, inkább magyarázok, érvelek, kérek. Férjem viszont sokszor felkapja a vizet és leteremti.

Lányom utána sír és panaszkodik nekem és a szüleimnek telefonon, hogy jaj a gonosz férjem nem szereti, kiabál.

Férjem ezért már inkább próbálja visszafogni magát, viszont feszült és végül velem veszik össze, hogy nem igaz, hogy a gyerek már megint így meg úgy.

Folyamatos a konfliktus.

Ha a lányom csak egy kicsit igyekezne, gyönyörűen élnénk.

Mindig a"régi szép időket"emlegeti.

Nem érti meg, hogy nem a férjemen múlik, hogy önállósodnia kell. Ha ő nem lenne, akkor is önálosodnia kellene.

Valamiért azt hiszi, ha a férjem nem lenne, akkor újra úgy élhetne mint egy ovodás, akinek még az ételt is a szájába teszem.

Külvilágnak sokszor előadja, hogy milyen rossz itthon, csak a veszekedés van itthon, mindig ò a rossz.

Ilyenkor én sajnálom, de nem tudok mit tenni.

Így is csak a minimumot várjuk el, hogy saját maga körül pakoljon el, saját dolgaira figyeljen kicsit.

Ilyen, hogy fogja meg a porszívót, vagy mosogasson el, el sem hangzott soha.

Mégis, ha valaki hallja a panaszkodását, azt hinné, hogy rabszolgának tartjuk itthon.

Férjemmel folyamatosan veszekszünk miatta.

Nem tudom, hogyan tehetném jobbá a kapcsolatukat?


2016. szept. 5. 09:03
1 2 3
 21/22 anonim ***** válasza:
45%

hmm...

nálunk a nagyoknak fix feladata van

és félévente cserélünk másra

addigra akár álomból ébredve is automatice megy nekik

1 olyan amit minden nap kell és egy olyan amit heti kb 2x

:)

esetleg válasszon ö egy olyan házimunkát ami kb 2-3 naponta kell csinálni


a heti túl laza a naip meg túl sok lenne

2016. szept. 5. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/22 anonim ***** válasza:

Beszéljétek meg vele, mondjátok el nyugodtan hogy a férjednek egyszerűen nincs annyi türelme és nem azért kiabál mert utálja hanem mert ő ilyen. Amúgy pont mintha a mi családunk lenne csak fordítva, ugyanilyen kupis vagyok (najó a kaját kiviszem de attól még úgy néz ki a szobám mintha bedobtak volna egy kézigránátot), viszont nálunk apa a nyugodt és anya az üvöltözős.

A gond vele hogy miután kiabált egy sort, úgy érzi ő helyesen teszi és jogosan üvöltözik miközben ha én rosszkor zavarom máris "MIVAN MI A FRANCOT AKARSZ" megy...Apával lehet higgadtan beszélni, nem szeret kiabálni, inkább többször szól de tudja hogy a kiabálás csak ellenszenvet ébreszt. Meg azt érdemes kerülni hogy olyankor szóljatok mikor nem tud mit tenni. Pl ha mentek valahova, akkor felhozni a témát, vagy mikor megy aludni, mert olyankor megkapja a lecseszést de semmit se tud tenni, mire tehetne meg el is felejti, ha akkor beszélitek meg hogy kupi van mikor otthon ül, lehet felidulásból legalább elkezd valami rend félét csinálni.

Amúgy a legtöbb gond a "pakolj el a szobádban" dologgal az az, hogy veszett unalmas valljuk be ezért én pl azért nem szeretek mert kussban pakolgatom el a tárgyakat magam után... De ha pl átjön barátom hogy "na, pakoljun kel együtt" akkor szívesen csinálom mert akkor máris nem házimunka hanem közös tevékenység.

2016. szept. 16. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!