Régen is ennyi fogyatékos gyerek volt?

Nekem van több diszes ismerősöm, egyiküknek mind a 3 diszről van papírja és hát tényleg nem tud igazán írni, olvasni csak magában és lassan, számolni pedig az általános szintet tudja csak nehezen.

2 diplomás szociológus, 2 nyelvvizsgával. Újságíró egy netes sportoldalon.

Lehet, hogy csak átbukdácsolt pár tárgyon, de néhányból igazán jól teljesített. A word kijavítja a hibáit, komolyabb cikkeknél a barátnője átolvassa a dolgait.

Egy diszkalkuliás lány ismerősöm szintén 2 diplomás, kommunikáción végzett, ügyesen jelel, a mikro/makro tárgyain csak átcsúszott, de nem származott belőle kára.

Inkább a lusták morzsolódnak le egyetemeken egyszerű szakokon.

Ugyan nekem nincs diszes betegségem, de a matekhoz nem kellett könyvet olvasnom, elmagyarázták az órán. A feladatokat is inkább típus alapján oldottam meg, mint értelmezve a kérdést.

Az viszont kiakasztott annak idején, hogy milyen pofátlanul sok pontot kapnak annak ellenére, hogy pl szóban érettségiztek/ nyelvvizsgáztak és egy csomó könnyítésük volt.

Esélyegyenlőség persze, de a középsulis és érettségis/nyelvvizsgás könnyítésük után, ami elvileg szintbe hozza a mérleg szárait a diszesek és nem diszesek között, miért jár nekik annyi pont? Nem tartom igazságosnak. Vagy pluszpontokat kapjon, mert neki nehezebb volt a középsuli, vagy könnyítést/felmentést pontok nélkül.

A szociológus srácnak 430 valamennyi pontja volt, akárhova bejutott volna, akár pszichológiára is az eltén. Ja és mindegyik diszes államin végzett.

Az a baj, hogy rengeteg diszkalkuliás, diszlexiás, diszgráfiás gyerek nem kapott SNI minősítést. Eddig majdnem minden kedvezményt meg lehetett adni a BTM-es gyerekeknek is, viszont az SNI-sek ellátása sok helyen megoldatlan. A meglehetősen hiányos utazógyógypedagógus hálózatnak kellene foglalkozia velük, de ott nincs elég ember, Távolról sem nyújtják az egyébként jogosan előírt, magas heti óraszámú ellátásokat.

Így a gyerekeket a járási szintű Pedagógiai Szakszolgálatok diagnosztizálják, korrepetálást javasolnak, előírják a különböző fejlesztéseket, amit iskolai vagy a Szakszolgálatban dolgozó fejlesztőpedagógusok végezhetnek. Felmentést akkor adnak, ha legalább a normál övezetbe tartozik a gyerek átlagos intelligenciája, de pl. a kialakulatlan mennyiségfogalmai miatt semmilyen könnyítéssel nincs rá remény, hogy az osztályfokának megfelelő matematika anyagot elsajátítsa. Sőt, kifejezetten hátráltatja még a fejlesztést is, ha meg nem értett képleteket kell bemagolnia a kettesért, ahelyett, hogy koronggal, pénzzel rakosgatva mégis csak próbálnánk rávezetni, hogy működnek a többjegyű számok, miért is több a 180 a 108-nál, hogy mennyi pénzt fog visszakapni, ha 1000-el fizet egy 580Ft-os pizzáért, és hogy ki tudja ám fizetni akkor is, ha csak egy ezrese van, nem pedig öt százasa és nyolc tízforintosa.

Hasonlóan a nyelvi készségzavaros gyerekeknek, akik nem hallják, melyik hang hosszú a szóban és melyik rövid, csak tudatos odafigyeléssel képesek szavakra bontani a mondatokat, enélkül egybeírják a szavakat máskor meg külön a toldalékokat még felső tagozatban is, nem idéződik fel a fejükben automatikusan írás közben, hogy adott szóban hol is van a szótő és mi a toldalék minden tollbamondásuk egyes lesz, hasonlóan a fogalmazásaik helyesírásjegyéhez.

Elég nehéz lesz őket folyamatos buzgó gyakorlásra motiválni, aminek a segítségével persze ők is fejlődnek, ha közben az iskola kéthetenként szembesíti őket vele, hogy a teljesítményük még mindig elégtelen.

Mindnyájan halottunk olyan esetekről, amikor a buta/lusta/pénzes szülővel rendelkező gyereket felmentik a felső tagozatban vagy az érettségi előtt, de ez remélhetőleg egyre kevésbé fordul elő. Ha valaki a mi szakszolgálatunknál jelentkezik ilyen igénnyel, és esetleg még személyes példákat is hoz felmentett tanulókról, javasolni szoktuk, hogy vizsgáltassa meg ott a gyermekét, ahol az ismerőst is felmentették.

Igen, csak ők anno el lettek könyvelve lustának meg butának, és el lettek küldve gyárba meg napszámba iskola után, mert "máshova úgysem kellesz", pedig lehet, hogy csak egy téren voltak hiányosságai, más téren meg zseni volt. Most meg azért ameddig volt a felmentés, addig volt esélyük. Most megint nincs.

Egyébként láttam én már tanulási nehézséges gyerekeket egyetemi szakon, volt, aki brillírozott (pl. humán szakon simán lehet számolási nehézséggel jó eredményt elérni, pl. egyik társam az adott humánszakon a kortársai közül az egyik legismertebb kutató, esszéista lett)... meg olyan is, akit úgy rugdosnak át a tanárok kegyelemkettessel, mert sajnálják, anyu-apu viszi-hozza folyton, és szabadidejében meg azzal traktál mindenkit, hogy ő öngyilkos lesz, annyira nem látja semminek sem az értelmét. Azért ilyen embereknél sem mindegy, milyen szakra megy, meg ne anyu-apu döntse el, hogy "miből lehet megélni".

Igen, csak hamarabb lemorzsolódtak.

A férjem 34 éves, az ő esetében sem volt anno diagnosztizálás. Az első osztályt kétszer járta a hiányosságai miatt. Magyarból és idegen nyelvből sokszor állt bukásra, még középiskolában is. Leérettségizett, bár az írásbelije csapnivaló volt, a szóbelin javított. Agrármérnöknek tanult főiskolán, minden írásbeli munkáját én javítottam. Nyelvvizsgája is lett, s bár alapfokú c is elegendő lett volna, tudta, hogy az írásbeli nem menne neki, így a középszintű szóbelire feküdt rá. Sikerült. Aztán belekezdett egy egyetembe is, bár tudta, ott közép c kell a diplomához. A vizsgákkal sosem volt probléma, a félelem csak a nyelvtől volt mindig. Végül felnőtt fejjel ment a szakértői bizottsághoz, hogy állapítsák meg a részképesség-zavart nála, tudta, ezzel mentességet szerez a nyelvvizsga alól.

Az ált. isk-i osztálytalálkozón csak hüledeztek rajta, miképp volt képes két diplomát és ezzel együtt egy remek állást szerezni.

Nem mindenki ilyen kitartó, valakinek hamar elveszik a kedvét a kudarcok. Erre lenne jó a felmentés.

Hát kösz. Hármas vagyok matekból, de a szorzótáblát 8 évesen megtanultam, és írni-olvasni is tudok 5 éves korom óta. Mi lesz belőlem? Talán jogász.

Üdv, egy fogyatékos Asperger-szindrómás

Kedves kérdező!

Van olyan aki tehet rola, hogy nem tud olvasni és van olyan aki nem.

Azt szeretném kérni, hogy ne tesék össze keverni ,azt aki nem tud tanulni azzal aki nem akkar.

Sajnos nagyon sok olyan beteg gyerek és felnőt van aki nem tehet rola mert beteg.

És őkett inkább segiteni kell.

Nekem van olyan ismerösöm aki nem tud letteni egy nyelvizsgát vagy alig tud olvasni,de matekbol penge.Van mérnőkben sőt informatikusban is ilyen ismerösöm.Csak annyi hogy egy ilyen típusu embernek nem bölcsésznek kell menni.

Amenyiben ha fogyatékoságbol mert beteg azert ilyen akkor segiteni kell.

Persze van olyan is aki nem akkar tanulni,de nyugi aki nem akkar tanulni az nem fog egyetemre menni hisz ott is tanulni kell ennyi.