Ti mit gondoltok erről?

Huh, jó hosszú. Valszeg nem mindenre fogok észrevételt tenni.

1. A gyerekemet nem azzal nevelem önállóságra, hogy egyből a bankkártyámat adom oda. Nem akarok feleslegesen rohangálni, intézkedni, csak azért mert elvesztette a kártyám.

Lakáskulcsa van. Ha azt elveszti, nincs baj, mert azon nincs rajta a címünk, és amíg csináltatunk másikat (bejárati ajtó speckó kulcsos), addig is elgondolkodik azon, hogy mennyivel jobban kell figyelnie a dolgaira, különben a küszöbön fog várni, amíg haza nem ér valaki.

2. A gyerekemnek nem a haverja vagyok, hanem a szülője, aki felelős érte, szóval nekem van több szavam, illetve hozom meg a végső döntést. Neki annyi kiváltsága, hogy kikérdezem a véleményét, számításba veszem, őt is bevonom korának megfelelően az ügyek intézésébe stb. Vagyis nevelem, és ebbe beletartozik az is, hogy olyan dolgot kell csinálnia, amit nem akar (pl. tanulni, rendet rakni stb.) De szerintem úgy kell rávenni a gyereket a feladatainak elvégzésére, hogy utána jutalmazom, mert akkor a jutalomért fogja csinálni, nem magáért, hogy pl. tiszta szobában éljen.

A lényeg, hogy úgy nőjön fel, hogy akármilyen hülyeséget csinál, számíthat rám, nyugodtan kérdezhet, és ha bántják, akkor tudja, hogy hozzám fordulhat, megvédem és nem agymosást csinálok nála.

3. Egy 15 éves lányt nem fogok magázni. Oké, hogy manapság a 15 éves lányok kinéznek 22-nek és alapból magázod, de anélkül is megadható a tisztelet feléjük, hogy ne váljunk viccessé a magázással. Nem az 1800-as években vagyunk.

4. A szembesítés a következményekkel jó. Ezzel megtanulja, hogy felelős legyen a tetteiért. Hiszen, ha csak büntetést kap, nem gondol bele mélyen, csak duzzog a bünti miatt, kivárja a leteltét és nem tanul belőle.

Kimaradt a "nem". Bocsánat.

..."De szerintem úgy kell rávenni a gyereket a feladatainak elvégzésére, hogy utána nem jutalmazom, mert ha jutalmazom, akkor a jutalomért fogja csinálni, nem saját magáért, hogy pl. tiszta szobában éljen."

Van 1, azaz 1 db gyereked, és azzal dicsekszel, hogy milyen jól nevelted. Ha több lenne tudnàd, ami baválik az egyiknél, a másiknál nem feltétlenül.

Az idősebbek tiszteletét valószínűleg félreérted. Alapból elvárom, hogy tisztelettel beszéljen velem, nem vagyok a haverja. Persze ezt a tiszteletet el lehet veszíteni (pl ha inzultálom a feleségedet, hogy a te példádnál maradjunk)

Én csak annyit írnék hogy nekem nagyon szimpatikusak a nézeteid, nevelési stílusotok stb.

És a legtöbb mindennel egyetértek ,büszkék lehettek magatokra.

Bár minden szülő hasonlóképp intéznél a dolgokat:)

16/l vagyok, hasonlóan nevelnek a szüleim. 12 évesen megmondták, hogy nem nyaggatnak a jegyeimmel, az én életem, az én döntéseim. Most egy jó nevű budapesti gimnáziumban tanulok, szinte kitűnővel (" tárgyból lettem négyes.) 12 éve járok zeneiskolába, olvasok, sőt nyáron magamtól tanulok, dolgozok. Ez a dolog működik, ha a szülő jól csinálja. Sose kaptam büntetést, mert az élet úgyis visszarúg a hülyeségeimért.

És a két kistesómat is így nevelik, ők is hasonlóan "reagálnak" a dologra.

És hogy mi a különbség? Egyéniségek vagyunk. Színes cuccokban járok, boldog vagyok, van stílusom. És van elképzelésem a jövőről, művészeti pályára szeretnék menni, az egyik tesómat a divat érdekli, a kicsike mérnök akar lenni már most.

És merek beszélni a családommal bármiről. Legyen szó szexről, bulizásról, srácokról, vallásról. (Meg vagyok keresztelve, de nem erőltetik rám a kereszténységet. Elfogadom a Bibliát, de például egyáltalán nem tudok azonosulni a keresztény egyházzal. A szüleim hívők, járnak templomba, de nekem nem kell.)

Szóval kb. ennyi, remélem, hogy segített a válaszom. :)

Én a legtöbbel csak egyetérteni tudok.

Én teljesen ellentétesen lettem nevelve, és sajnos meg is látszik, vagy látszott addig, amíg nem embereltem meg magam... de ugye amit 18 évig szarul kezelnek, azt nem lehet egyről a kettőre tökéletesen működővé tenni.

Lássuk csak:

szex. Hát a felvilágosítás kimaradt... 14 évesen volt egy felvilágosító óra a suliban, amit a 80+-os védőnéni tartott, és kifulladt abban, hogy "ne dugj, ha meg igen, használj gumit". 15 évesen pornóból tudtam meg, hogy létezik sperma, meg kínosan éreztem magam, hogy nem értem, miről beszélnek a többiek meg alap dolgokat nem értettem meg az IM szexrovatából (nem tudtam, mi az az ejakuláció, petting stb.). Szerencse, hogy nem érdeklődtek irántam akkortájt a fiúk :D. Aztán jó pár hónapos késéssel akartak felvilágosítani 23 éves koromban, amikor szóba került, hogy ottalszom. Kicsit elkéstek vele.

pénz

Na, nálunk is ez volt, hogy elvileg volt saját bankkártyám, gyakorlatilag hozzáférése volt anyámnak, nem adta oda soha, megkérdzezés nélkül ment be variálni dolgokat, "hopp, most kicsit túlszaladt a cigikeretünk, majd leveszem a gyerekéről, azt' visszateszem"... közben meg nem adtak zsebpénzt se, ami pénzt kaptam, kikutatta és vagy elköltötte, vagy kérdés nélkül felrakta a számlára, nekem meg nem volt itthon egy fagyira való pénzem sem. És akkor jött az, hogyha kell, akkor kérj, és adunk, de 99%-ban aztán mégsem adtak, mert "fölösleges", "minek az neked".

18 évig jártam az általuk lemeózott ruhákban, oda mentem, ahova elengedtek stb. Aztán utána meg elvertem 800e Ft-ot 3-4 év alatt mindenfélére, mert megbolondultam attól, hogy végre körbevehetem magam szép dolgokkal és olyan programra mehetek, amire csak akarok. Ha normálisabban álltak volna hozzá, akkor nem lettek volna ilyen anyagi gondjaim akkor. Mert megtanultam volna kezelni a pénzt.

Plusz ez is hülyeség, hogy nem adom ezt meg azt oda, mert TUTI elveszíti. Aki olyan, az felnőttként is elveszíti a dolgait, egy 14-15 éves gyerek meg az esetek többségében nem hülye. Ebből csak az lesz, mint nálam, hogy a korához képest önállótlan lesz, nem mer semmit sem csinálni... és aztán hirtelen el van várva tőle, hogy legyen felnőtt, amikor ezt akadályozzák a szülei 24/7.

Szülői presztízs kérdésben: van egy határ, ami felett azért ki kell játszani a szülőkártyát, de nem minden esetben van így... de vannak kivételes esetek, pl. rossz társaságba keveredés, verekedés, drogozás... vagy amikor a 4éves többedszeri szólásra is kézzel piszkálja a konnektort. De ezt a "tiszteld az idősebbet és fogadj neki szót" mizériát sosem értettem. Én azt tisztelem, aki megérdemli. Sajnos ennek a világnézetnek van olyan eredménye, hogy az idős ember szó nélkül pofátlanul bevág a sor elejére, és senki nem mer szólni, meg hogy azért a fiatalt szekálja mindenki, ha egy idős ember felszáll a full üres villamosra, kipécézi magának azt az egy helyet, amin a fiatal ül, és elkezd vartyogni. De ugyanígy, azt sem kultiválom, hogy a gyerekek legyenek 1005-ban szabadon engedve és ne szóljunk rájuk, mert "jaj, hát gyerek, annyira kis cuki meg jaj, ne tegyünk kárt a személyiségében).

A piától való durva félelmet sem értem. Nyilván nem arra kell tanítani, hogy nyakló nélkül vedeljen, de az sem normális, ha vki felpofozza a gyerekét, amiért az egy szilveszteri bulin belekóstolt a pezsgőbe. Én viszonylag jó gyerek voltam, de én is kóstoltam alkoholt 18 éves korom előtt többször is, mégsem lettem alkoholista, és azóta is 2x voltam spicces összesen.

És az utolsó, amitől szintén nagyon szenvedtünk: nem attól szülő a szülő, hogy akkor is igaza van, amikor nincs. Nálunk ez volt sajnos, nem is lehetett ellentétes véleményt megfogalmazni, mert akkor durrant a pofon, ment a sarokban térdeplés, ordítás. Az, hogy a szülő belássa a hibáját, és bocsánatot kérjen, egy messzi álom volt. Rá voltunk kényszerítve, hogy kérjünk bocsánatot, akkor is, ha tudtuk, hogy igazunk volt. Nos, szerintetek egy ilyen környezetben felnőtt gyerek ki tud majd állni a saját igazáért? Hát nehezen... mert azt látja, hogy még azzal szemben sem lehet igazam, aki állítólag engem szeret a legjobban a világon. Akkor egy idegennel szemben hogyan lehet? Főleg, ha nem egy "súlycsoport" velem? Aztán persze ugyanaz a szülő életképtelenezett le, aki rákényszerített, hogy kérjek bocsánatot, amikor később nem tudtam az akaratomat érvényesíteni.