Ateista szülők! Mit szólnátok, ha a tizenéves gyereketek fel szeretné venni a Katolikus vallást, meg akarna keresztelkedni?

A válaszokat olvasva picit megrémültem...

Én felnőttként lettem templomba járó katolikus. Valahogy olyan érzésem van mintha a hit kapcsán egy betegségről, valami különös deviáns viselkedésről beszélnénk. Őszintén mondom nem az! Azóta lényegesen könnyebb az életem. Mindig tudom, hogy melyik a helyes irány. (ez nyilván szubjektív, de a mindennapokban számomra megnyugtató) Soha senki nem lesz hátrébb bármilyen vallást kövessen is. Ebben a kérdésben is csak a szélsőségekkel van a baj. Én azt vallom, hogy jó érzés magunkon kívül hinni egy egy magasztosabb valamiben. Ne a közösségi média által gyűjtött látszat barátok formálják az életemet.

Az, hogy valami évezredes az nem jelenti azt, hogy elmaradott. Ha valaki a Szentírást csak mint életviteli tanácsadót szemléli akkor sem fog rosszat tanulni. A legtöbb tanácsadó, terapeuta oda-vissza ismeri a nagy vallásokat. És rengeteget merít belőlük.

Nem kell aggódni! Ha komolyan úgy érzi valaki, hogy csatlakozni akar bármely vallási irányzathoz, tegye! Az idő megmutatja mennyire volt komoly az elhatározás...

Nem tiltanám meg neki, de, azért rávilágítanék, az adott vallás árnyoldalaira. Pl. a katolicizmus szerepére a gyarmatosítás, az inkvizíció, vagy épp a Pinochet rezsim

idején. Aztán döntse el, hogy biztos fel akarja-e venni az adott ideológiát.

Én nem vagyok még szülő, de ateista... vagyis inkább agnosztikus.

Hagynám, ha az ő hitvilágához, értékrendjéhez ez áll közelebb. Max. akkor állítanám le, ha itthon kezdene téríteni meg kikövetelni, hogy a család álljon át, tartson ilyen meg olyan katolikus szokásokat.