A mostohagyerekem nevelhető-e még, ha már kamasz vagy ezt tegye az édesanyja?
Lassan két éve küzdök azzal, hogy a lusta, nyegle, udvariasságot csak néha tanúsító mostahafiamat neveljem vagy ne?
Eddig óvatosan, de próbálkoztam, sajnos nem sok eredménnyel (megkértem házkörüli teendőkre, de csak ímmel-ámmal végezte el általában jó, ha heti egyszer segített valamiben, de csakis kérésre). Leginkább az édesanyjának szóltam, hogy ezt vagy azt nem kellene hagynia (mint a mindig elpakol utána, rácsapja az ajtót, ha valamit kér, tanulás címszó alatt kibújik a házimunka alól, de közben nem tanul csak a telefonját nyomkodja, a háziállatairól se gondoskodik vagy mindig segítséget kér (más takarítsa ki, más fésülje ki a szőrét). Vagy szintén az édesanyjának szóltam, hogy segíthetne többet és magától is a fia, mert miért kell kérlelni és mi az, hogy húzkodja a száját, ha havonta egyszer le kell szaladnia a boltba? Azt nem is írom, hogy ha valamit ő kér (készítsen neki az anyja szendvicset) és azt eléteszi az anyja, akkor a köszönöm szó el se hangzik.
Van egy 10 éves lányom, azt ha megkérem segít, magától is néha odajön és mondja, ő akar segíteni és ő mindig mindent megköszön.
A mostohafiamat az édesanyja nem igazán teszi ki elvárásoknak, mondván hiába 17 éves még csak gyerek!
Legszívesebben soha többé nem szólnék semmiért se neki se a fiának. Vagy eddig se kellett volna próbálkoznom? Nem akarok én a szigorú lenni és lehet nincs is jogom beleszólni.
Ti mit tennétek?
válasza:10-es Igen velunk el es igen beleszol a nevelesebe. Ezt megbeszeltuk, hogy beleszolhat, mert elviekben azonos az ertekrendunk es eddig nem is volt vita azon, ha szolt valamiert, hogy azt ne olyankor tette volna, amikor en is szolok.
11-es: milyen tobb szabadsagot? Epp az a gond, hogy otthon SEMMIT nem csinal, ha meg néha megkérjük szinte vérig sértődik. Nem jó tanuló, és el is engedi az édesanyja mindenhova, megvesz neki mindent, ha nem ő, akkor az édesapjától megkapja. Valamit felreerthettel. Attol, hogy valaki kamasz, akkor már nem kell megköszönnie az elérakott ételt és a háziállatait is a szülőknek kell továbbgondoznia, mert ő kamasz?
Korlátozva végképp nincs semmiben.
válasza:#8
Nem azért nem hallgatok rá, hogy ne legyen igaza. Hanem mert semmi köze a gyerekemhez. Ennyi erőből random idegen emberek is belemagyarázhatnának. Ez van, nekem a gyerekem az első. Belőle egy van, férfi sok van, ha nem tetszik neki, elballaghat.
válasza:"mostohafiamat az édesanyja nem igazán teszi ki elvárásoknak, mondván hiába 17 éves még csak gyerek"
ez a kulcsmondat!
nem a te gyereked, hagyd, csinálja az anyja
persze ha jóban tudsz lenni vele, az nem baj
válasza:Azert nehgy idegen legyen mar az, akivel egyutt lakunk. Az alberlotarsaim, kolesztarsaim, egyeb lakotarsaim nekem nem voltak idegenek. Tudtam veluk intelligensen, normalis szocialis erintkezessel egyutt lakni.
De hat ez van. Belattam azota, hogy vegul is, ha szerencsenk van, annak a valaszadonak lesz igaza, hogy a kamaszsag elmulik par ev alatt, raadasul jo esellyel nem akar eloskodni rajtunk 40 eves koraig, hanem ha annyira nem tetszik neki, hogy "idegen" vagyok, akkor majd szepen elmegy o is kollegiumba, alberletbe stb. (Es akkor majd mas idegeneket kell elviselnie :-)).
válasza:Szia! Nem tudom, mire alakult azóta a helyzetetek, de amiket írtál, és a kommentek érdekesek. Nem is egyediek, hisz mozaikcsaládban az egyik legfőbb vitakérdés a párunk gyerekével való kapcsolat, s hogy nevelhetjük-e őt... Nálunk is felmerül ez folyamatosan, mert bár nekem is, és a páromnak is van saját gyereke a családunkban, azért különböző személyiségek vagyunk, nem tudunk egyformán reagálni a neccesebb helyzetekre. Mindenesetre az biztos, hogy a kamaszkor egy külön világot jelent, amit türelemmel, de azért az értékrendünkhöz következetesen ragaszkodva kell túlélnünk szülőként. Amivel próbálkozni lehet, főleg a kapcsolat, összeköltözés elején, az a felnőttek által összerakott belső családi szabályrendszer, amit a gyerekkel is végigbeszéltek, és a következményekben is megállapodtok. Alapvető fontosságú, hogy ebben ti, a felnőtt pár egyetértésben legyetek, és ez nyilvánvaló legyen a gyerek számára is, mert csak így nem játszhat ki egymás ellen, s így nem bújhat ki alóluk. Erről, és még sok hasonló szituációról blogolok már évek óta, ha gondolod, nézz bele, hátha kapsz segítséget: [link]
Üdv:Baranyai Szilvia
A saját válaszunk megszületett. Nemrég elköltözött tőlünk a "mostohafiam". A költözés oka, hogy mindenért rászóltunk, a valóság azonban az volt, hogy egyetlen egyszer végre kiállt az édesanyja is egy házimunka szabály mellett, mégpedig: a háziállatairól neki kell gondoskodnia, ha nem teszi, akkor a háziállatokat elajándékozzuk. Ezen annyira besértődött, hogy elköltözött.
A tanulság az, hogy akár elvált, akár nem egy gyerek szülője, ha az édes szülő úgyneevezett bűntodatos szülő, akkor annyira kímélni akarja a gyereket, hogy elfelejti alap udvariassági formákra pl. köszönés megtanítani vagy arra, hogy a hütő nem magától telik meg és a tiszta lakás se csettintésre keletkezik, akkor ezt kamaszkorban elvárni reménytelen. Ha pedig ez egybeesik egy új "mozaik"család születésével és egy gyengekezű édesanyával, akkor egyenes út vezet a vagy a gyerekköltözik el vagy a pár válik el.
Nem mellesleg kiderült a fiú rengeteget hazudott (pl. edzés helyett söröztek a parkban már a tavalyi kérdés kiírás előtt, azóta meg...hagyjuk, csak én is és az édesanyja is nagyon félreértettük a szobába elvonulós estjeit és egyebeket.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!