Ti mennyire szóltok/szólnátok bele a 16-17 éves gyereketek tanulmányaiba?

A gyerektől függ. Ha beleszólás nélkül is értelmes döntéseket hoz. Tisztában van a képességeivel, az erősségeivel és nagyjából azzal, hogy minek van jövője, akkor nem. De ritka az ilyen.

"Beleszóltok abba, hogy gimnáziumba/szakközépbe/esti iskolába jár, esetleg magántanuló?"

Igen, ha nem jól ítéli meg a tudását és képességeihez képest alul vagy felül választ. Pl: bukdácsol általánosban, de mégis gimibe menne. Vagy fordítva: nagyon okos, de megelégszik egy szakmunkással. Lebeszélném, mivel elvágná magát vele a lehetőségektől és szakmát gimi/szakközél mellett, után is lehet tanulni.

"Hova menjen továbbtanulni, melyik egyetemre, milyen szakra?"

Ha valamilyen életképtelen, ugyanakkor fizetős szakot választ, akkor mindenképpen. Egyébként nem.

"Kisebb dolgokba, hogy például mit választ második idegen nyelvnek, milyen faktokat vesz fel, milyen jegyeket visz haza, milyen hobbit választ magának?"

A jegy mióta kis dolog? Elvárom, hogy képességeihez mérten tanuljon. Ne linkeskedjen. Ugyanakkor nem büntetem becsúszott jegyekért. Az tartom ideálisnak, ha korán megtanulja azt, hogy magának tanul. A saját életét teszi tönkre vagy alapozza meg. Ebben az esetben őt magát fogja zavarni, ha nem úgy halad, mint ahogy tudna és nem kell a külső kényszer.

Én szüleim csak tanácsot adtak hogy szerintük mit kéne tanulnom, meg hova menjek, meg mit csináljak, meg mi legyen a hobbim, meg hogy sportolásnál ezt miért ne csináljam stb...

De a végső döntést nekem kellett meghoznom, és támogattak benne akkor is ha nekik nem igazán tetszett. Csak a feltétel annyi volt hogy csináljam végig, és utólag ne sírjak hogy mégsem tetszik, például a szakma amit tanultam hogy attól független hogy ők nem akarták hogy nő létemre autószerelő legyek, mégis azt tanultam, és mai napig szeretek autókkal foglalkozni, de nem ez a munkám jelenleg.

De elismerik hogy tévedtek hogy az autószerelés nálam csak fel lángolás volt mivel tényleg érdekel a dolog a mai napig.

A másik amit nagyon elleneztek, de nem akartak tiltani tőle az a szertorna volt. Apám nagyon a fejébe vette hogy csak az ízületeimet fogom tönkretenni vele, meg az sem tetszett neki hogy egy szál dresszbe fogok terpesztett lábbal kézen állni sok férfi előtt akik csorgatni fogják a nyálukat rám. De mondta anno még 13 éves koromba hogy ha szeretném csináljam, csak ő szólt előre!

De no comment ez a felfogás a részéről. Anyámnak az volt a kifogása a szertornával hogy szerinte nekem küzdősport áll jól, mert széles vállaim, és viszonylag férfias alkatom van, meg jó erőbe vagyok. Az tény hogy akkor nagyon fiús voltam, leszámítva azt hogy a hajam hosszú volt, de akkor alapból fiúsan jártam mindenfele, meg kb úgy is viselkedtem mint az akkori fiúk. Akkor amikor gimis lettem akkor egyeztek az elképzeléseink így nem voltak hülye kifogások, de amikor gimi után mondtam hogy autószerelő szeretnék lenni akkor jöttek azzal hogy nem nekem való stb... de ha akarom csináljam, csak akkor csináljam végig, és ne nyafogjak ha a pi..nám is csupa olaj lesz....

Anyámnak nő létére voltak ilyen durva beszólásai, meg néha apámnak is...

Na de a lényeg hogy semmitől nem tiltottak, meg erőszakoltak rám semmit, csak kimondták a véleményüket és ennyi. Attól független hogy autószerelő suli után egy multi üzletbe kötöttem ki, mert autószerelőnek nem nagyon akartak felvenni. A hely ahol gyakorlaton voltam oda azért nem akartam menni mert akkor mondogatták nagyon hogy be akarják zárni a helyet. Akkor bolti dolgozónak mentem egy multiba, és ott mindig előrébb lépkedtem és jelenleg üzletvezető vagyok.

Csak azért csinálom főállásba mert nem keresek rosszul ahhoz képest hogy baromi nagy teher van a vállamon. Autószerelést csak hobbiból csinálom, meg néha közeli ismerősnek segítek, ha nem kell hozzá olyan szerszám vagy műszer amit nem lehet minden sarki barkácsboltba beszerezni, vagy csiliárdokba kerül éppen. Kisebb szervizeket megtudok csinálni otthon is. Szerencsére sok szerszámom van apám sokat tudott szerezni, meg hiányos szerszám készleteket vett meg aprópénzekért így van jócskán mivel dolgoznom, csak mindent nem tudok egy kis garázsba megcsinálni.

Én nem szólok bele semmibe, de a véleményemet elmondom, a döntés az övé. Szerencsére teljesen megbízható, rá merem bízni.

Első nyelv adott volt mert általánosban csak egyet lehetett tanulni. Másodiknak kicsit mást akart gimibe, de elmondtam, hogy miután járt 1 évet külföldön suliba és az a nyelv nem halt el benne, igy logikusan azt lenne jó választani. Ezt utólag be is látta es könnyen is megy neki.

Egyetemre készül de hogy hova azt nem tudja; annyit kértem hogy vmi piacképes dologban gondolkodjon, ne könyvtár vagy média :-) Ezt mondjuk magától is tudja. A jegyek csak azért nem érdekelnek mert maximalista magával szemben, őt jobban zavarja ha becsúszik egy rosszabb mint engem. Ezért (meg amúgy se) én sosem büntetek. Nálunk nincs miért, es nem látom a pozitívumát, a büntetés motiváló "erejét".

Nem olyan rég voltam 16-17 és engem hagytak. Persze a szülő sem tudja mindig a jó megoldást még akkor sem ha a legjobb szándék vezérli.

Pl választhattam második nyelvnek a spanyolt a német helyett, ami anyum szerint praktikusabb lett volna. Igazából egyiknek sincs értelme utólag, a munkámhoz csak az angolt használom.

Az egyetemet nagyon mondták, hogy mérnök legyek. Amúgy is hajlottam felé, szóval az én választásom is volt és nagyon szerettem a bme-t, de ugye senki sem látta előre, hogy 2008-ban be fog dőlni az építőipar (akkor voltam egyetemista). Évekig nem lehetett munkát találni kezdőként (vagy nevetséges fizetésért). Végül teljesen elhagytam a szakmát. Ne értsd félre, nem jártam rosszul, csak sosem gondoltam volna, hogy programozóként fogok elhelyezkedni. (10 éve még ezt sem lehetett tudni, hogy ekkora hiányszakma lesz, kb akkor indult meg felfele)

A bátyám kicsit jobban szembe ment a szüleimmel, mert elég értelmetlennek tűnő bölcsész kötődésű szakot választott. Nem szabad bölcsészet, de pontosan annyi értelme van első hallásra. A szüleim engedték, bár voltak kétségeik. Végül szerzett belőle phd-t, tanított egyetemen német országban, egy csomó kutatói munkát és ösztöndíjat megkapott, tehát teljesen jól él és imádja amit csinál.

Hiába mondtam akár mit, ment a feje után.

18 évesen érettségizett, aztán kiment dolgozni külföldre.

Az nem volt jó, egy év után hazajött.Most itthon dolgozik, jogosítványt akar és gondolkodik rajta, hogy vissza megy tanulni.

Nem szólok bele, nem is szólhatok.Elmondom a véleményem és ennyi.

Sok gyerek boldogtalan akit kényszerítenek, ráadásul amint teheti elmwnekül otthonról és le se szærja a szüleit.

A családi kapcsolatok rovat tele van ilyen témával.

Ha azt látnám, hogy nagyon a vesztébe fut, akkor megpróbálnám rávenni, hogy változtasson. Itt most nem azokról beszélek, hogy jaj, a választott hivatásod nem hiáááányszakma meg miért vagy bölcsész... hanem pl. ha tök tehetségtelen az énekléshez, akkor ne énekesnek készüljön énektanárral, ha tök gyenge rajzból, akkor ne kergessen olyan álmokat, hogy illusztrátor lesz és ne rajzfaktot vegyen fel. Meg azért ne instamodell meg youtuber legyen az álommunkája, vagy ha az, akkor is keressen vmi másik szakmát, szakot mellé.

Egyéb esetekben szabad kezet adnék neki, legfeljebb megmondom, hogyha tanácsra van szüksége, ott leszek.