ADHDs gyerekek anyukái! Kóddal vagy kód nélkül könnyebb?

Egy barátnőm fia van diagnosztizálva.

Én csak annyit tudok, amíg a kissrác normál suliba járt, egy pokol volt az egész, mindennapos telefonok az anyukának, hogy a Balázskával már megint probléma van, a gyerekekkel állandó konfliktusok, az igazgató se tűrte, mindig őt szedték elő, míg javasolták az iskolaváltást. Ahogy speciális suliba került, a jegyei is javultak, a tanárok, iskola hozzáállása rengeteget számított. Már középiskolás, alig ütközik ki a betegsége.

Majdnem ADHD-s a gyerek.

Nem tudom, milyen lehet kóddal, mi kerüljük ezt a lehetőséget. Diagnózisa van, tanárai figyelembe veszik, de nem aggattunk rá semmi címkét, amit vinne magával majd felsőbe vagy középiskolába.

Nem a kódtól függ, hanem a pedagógustól. Ha érdekli a gyerek, akkor figyelembe fogja venni az állapotát mindenféle szakvélemény és kötelezvény nélkül is.

Ha nem érdekli, akkor pedig ezekre is tenni fog magasról.

Régen neveletlen, ma ADHD-s.

Régen folyamatosan alázták, verték, büntették, bukott, talán a 8 általánosa meglett, de szakmája már nem, mert úgysem jó semmire és úgyis kibukott mindenhonnan, esetleg kisegítőben végezte.

Ma odafigyelnek, az igényeikhez igazít(hat)ják az anyagot, a számonkérést, fejlesztik, törekednek arra, hogy ő is a közösség része legyen...

A kisfiam 30 évvel ezelőtt, ha az osztálytársam lett volna, megkapja a rossz gyerek skatulyát, és a magatartása miatt már rég eltanácsolták volna. Pedig nem agresszív, nem verekszik, csak szimplán harmadikos létére sem képes egy tanórát végigülni, de pláne csendben maradni (ő az, aki iskolai ünnepségen mindig el van hátra rejtve, mert 5 perc után tuti elkezd pókot vagy hangyát kergetni négykézláb az ünneplős ruhában).

És mégis kitűnő tanuló, mert odafigyelnek rá. Ha szükséges, akkor külön, egyedül írja meg a dolgozatot, ha láthatóan figyelmetlenségből követett el hibát, akkor kiosztáskor szóban javíthatja, az ő külalakját nem értékelik (térbeli elhelyezéssel gondok vannak), stb, stb.

Igen, 30 éve kapott volna 2 nagy pofont a tanítótól, beültették volna leghátra, mert "ott nem zavarja az órát", és várták volna csendben, amíg kibukik a suliból.

Ma pedig éltanuló, versenyekre jár és szereti az összes tanára.

#8

A #7 vagyok. És teljesen egyet értek veled. Nekem a testvérem volt ilyen, igaz, ő a 90-es évek közepén született, vagyis annyira nem volt már szar a helyzet, hogy a tanárok üssék, de diszkriminálva volt, nem volt figyelembe véve, hogy problémás, csak a csesztetés ment. Meglett az eredménye, sajnos az egész életére rányomta a bélyeget. Anyám hiába próbálkozott mindennel, apuka hátráltatta (az is azt gondolta, a pofon meg a hidegvíz megoldás). Most 25 éves, és jóformán nem tart sehol, hánykolódik erre-arra...

"Meg gondolom, tömik gyógyszerekkel, csak erről nem szoktak mesélni."

Igen, van, amikor kell. Mint ahogy más betegség/állapot esetén is. Van, akinek kell a gyógyszer (méreg), hogy ki tudja szűrni a zavaró ingereket. Mint ahogy egy autoimmun betegség esetén is lehet szükség fenntartó adag szteroidra (ami szintén méreg, de miyen! engem 4 hónapnyi szedés évekre tönkrevágott!), de ott ezért nem vádaskodnak, hanem sajnálkoznak inkább a "beteg" felé.

Amúgy nálunk a tanító kifejezett kérése volt, hogy NE engedjük a gyógyszert, megoldja anélkül is.

Sikerül neki.

11#

Nem méreg, hiszen nem toxikus. Mellesleg nem értem, hogy a pedagógusok mióta pszichiáterek.

12#

Ide se kell "lassító" gyógyszer, hiszen az ADHD-re adott gyógyszerek stimulánsok. A nem ADHD-s emberekben is teljesítménynöveló lenne