Normális, hogy a 9 éves lányom ennyire ignorálja a kistestvérét vagy vigyem gyerekpszichológushoz?
9 éves lányom és 9 hónapos fiam van.
A lányom az elejétől kezdve így viselkedik vele, csak sokáig hittem abban, hogy változni fog, megszokja az új helyzetet, de minimális javulás sincs.
Szóval mikor a férjem behozta a kórházba, meg sem nézte magától, csak velem foglalkozott. Mikor kérdeztük, mit szól hozzá, annyit mondott "milyen pici!". Aztán itthon sem mutatott semmi érdelődést irányába, rá sem néz, nem megy be a szobájába, csak ha kérem rá. Szerintem ha nem erőltetjük, a 9 hónap alatt bele sem nézett volna a kiságyba vagy babakocsiba. Abszolút hidegen hagyja. Nem értem... Nem féltékeny amúgy. Nincs is miért. Én szülés után gyorsan felépültem, gyorsan csináltunk együtt programokat, az apja is viszi ugyanúgy csak őt jobbra-balra. Itthon is foglalkozunk csak vele. Nem utálja, egyszerűen úgy viselkedik vele, mintha nem is lenne.
Próbálom belevonni a baba ellátásba. Pl. segítsen fürdetésnél hozza ide ezt meg azt, akkor mutatom neki, hogy mivel játszik, hogyan tornázunk. Nézi, hozza, csinálja, de olyan unottan és robotosan, hogy megsajnálom és mondom, menjen játszani.
Nem problémás, szinte mintagyerek. Picit nagyobb a szája az átlagnál, de szeret tanulni, jók az eredményei, sok barátja van és szeretik az iskolában is.
Teljesen tanácstalan vagyok.
válasza: válasza:Hogyan viselkedett, amikor vártátok a babát? Örömmel várta? Vagy ellene volt?
Akart kistestvért?
Miért nem kisebb korkülönbséggel lett második gyerek? Most kb. két egykét fogtok felnevelni, mert ők nemigen lesznek soha játszópajtások. Viszont anya és apa figyelmén, idején osztozniuk kell.
Ki lett túrva saját szobájából a második gyerek érkezése miatt? Vagy meg kell osztania vele, amit eddig egymaga birtokolt? Mert ezek okozhatják.
Akkor sem érdekelte egyáltalán. Megéretette, hogy nem szabad rám ugrálnia és ennyi. De aranyos volt, mert pl a végén mikor már nehezen tudtam menni és a férjem előttünk ment gyorsabban, akkor szólt neki, hogy: "lassan apa, anyunak most nehezenebb". Olyan aranyos volt, hogy azt hittem majd szeretni fogja.
Nem kapta meg semmi dolgot és a szobáját sem.
válasza:Akkor jobbat nem tudok mondani: fogadd el a helyzetet. Ezután ne erőltesd, hogy a kistestvérével foglalkozzon.
Talán évek múlva, amikor már beszélni tud a kisebbik, akkor változni fog a helyzet. De lehet, hogy akkor sem.
Ez a helyzet bizonyosan nem így alakult volna, ha 2-3 év korkülönbséggel születnek. Dolgozni akartál, úgy cselekedtél, ahogyan te akartad. Valamit valamiért.
válasza: válasza:Nem biztos, hogy tudatosul benne, de valószínűleg féltékeny, hogy osztoznia kell rajtad. Meg idő, míg megszokja az új szituációt.
Azt viszont ne erőltesd, hogy "segítsen a kicsivel", ne akard bevonni. Majd bevonódik annyira, amennyire akar. A feladatokat meg intézd te és a férjed, hiszen a ti gyereketek.
válasza:Valamilyen szintem a korkülönbség miatt van.
De inkább azért mert ő már nagylány, és nem nagyon tud mit kezdeni egy picivel. Lehet attól is fél h "összetöri"
A kicsi már mászik?
Szerintem mikor már lehet vele igazából játszani, javul majd a helyzet.
De az is lehet h addigra a nagy megszokja azt h ő is külön és a tesója us külön van.
Barátnőm mesélte h ő a húgával volt így. (Főleg h a nővére és közte csak pár év volt) a hugit levegőnek nézték, még ők elvoltak.
Most felnőttként igazán jó testvérek. De tény h a gyerekkorukat egyáltalán nem töltötték együtt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!