Normális, hogy a 9 éves lányom ennyire ignorálja a kistestvérét vagy vigyem gyerekpszichológushoz?

9 éves lányom és 9 hónapos fiam van.

A lányom az elejétől kezdve így viselkedik vele, csak sokáig hittem abban, hogy változni fog, megszokja az új helyzetet, de minimális javulás sincs.

Szóval mikor a férjem behozta a kórházba, meg sem nézte magától, csak velem foglalkozott. Mikor kérdeztük, mit szól hozzá, annyit mondott "milyen pici!". Aztán itthon sem mutatott semmi érdelődést irányába, rá sem néz, nem megy be a szobájába, csak ha kérem rá. Szerintem ha nem erőltetjük, a 9 hónap alatt bele sem nézett volna a kiságyba vagy babakocsiba. Abszolút hidegen hagyja. Nem értem... Nem féltékeny amúgy. Nincs is miért. Én szülés után gyorsan felépültem, gyorsan csináltunk együtt programokat, az apja is viszi ugyanúgy csak őt jobbra-balra. Itthon is foglalkozunk csak vele. Nem utálja, egyszerűen úgy viselkedik vele, mintha nem is lenne.

Próbálom belevonni a baba ellátásba. Pl. segítsen fürdetésnél hozza ide ezt meg azt, akkor mutatom neki, hogy mivel játszik, hogyan tornázunk. Nézi, hozza, csinálja, de olyan unottan és robotosan, hogy megsajnálom és mondom, menjen játszani.

Nem problémás, szinte mintagyerek. Picit nagyobb a szája az átlagnál, de szeret tanulni, jók az eredményei, sok barátja van és szeretik az iskolában is.

Teljesen tanácstalan vagyok.