Ti hogy birjatok ep esszel a hisztiket? Hogyan eresztitek ki a gozt?

Ha az apjuk is itthon van, akkor ra bizom oket, elmegyek boltba, vagy szetnezek 1-2 uzletben, elmegyek turizni😄

Ha 3-an vagyunk itthon, akkor szedem a satorfankat es elmegyunk setalni, mindenki kiereszti a gőzt. Ha nem tudunk kimozdulni mert pl esik nagyon az eso, akkor elo a porszivot, vagy meset kapcsolok kicsit, vagy elmegyunk anyukámhoz, vagy addig iszom egy kavet, netezek kozben. Es persze megbeszelem a nagyobban (4eves), hogy térjen eszhez. 🤷🏼‍♀️

Nagyon mast en sem tudok kitalalni...

Nem tudok jó tanácsot adni sajnos. Mikor egész nap megy a hiszti, egy idő után úgy elrontja a kedvem h már csak a nap vègèt várom.. Másnapra kialszom. Ha mesèt kapcsolok lehiggad, de nem jutalmazhaton mesevel a hisztiket...

Ha hazajön az apjuk délután, elhúzok a boltba v fürödni v bármi. Kicsit magamba legyek..

Ez alapvetően egy gyerekkezelési trükk, de én magamat is ezzel nyugtatom meg. Leültetem a gyereket, megfogom a két kezét és veszünk három nagy levegőt.

Ha az egész nap kikészített, akkor rábízom őket az apjukra és vagy bevágódok egy órára a kádba (fürdősó, hab, pakolás stb) vagy elmegyek vásárolni.

Egyelôre néha megy a becsukom a szemem 2-3 perc..

Mély lélegzet..

Amikor nagyon nem megy, akkor elmegyünk anyukámhoz, ez kizökkenti, meg engem is.

Hétvégente az is segît, ha egy fel órára elvonulhatok,

Vagy csak sütők valamit úgy, hogy senki nincs ott ( nekem hobbi a sütés/ főzés)

Mivel hétköznap a férjem nem sokat van otthon ( reggel és van hogy este sem találkozik mát a gyerekekkel, ezért gyakran leterhelnek a ezek a napok.

Szerintem azon múlik leginkább, hogy mi saját magunkkal mennyire vagyunk jóban, és mennyire vagyunk kipihenve. Nekem volt szeptember végén, októberben egy rosszabb időszakom, amikor a majdnem 3,5 évest konkrétan leordítottam többször a hisztik alatt, és éreztem magamban, hogy képtelen vagyok tartani az önkontrollom, sőt, tudat alatt revansot veszek így, mert nem bírom tovább a hisztivel járó lelki terhet, és ráeresztem a gőzt, mondván, hadd tudja meg, hol lakik a magyarok istene. Na kérem, elsőkézből tudtam meg, hogy a taktika teljesen haszontalan, sőt, kontraproduktív, mert minden egyre roszabb lett, a gyerkőc pedig egyre konokabb és kezelhetetlenebb. Akkor foglalkoztam egy kicsit magammal, hogy miért vagyok sakál, és miért jön zsigerből az agresszióm. Elfogytak a lelki tartalékaim, mert olyan sokat kaptam én egyedül egyszerre az ellenkezésből, az ordításból, hogy már lelkileg megtaposottnak érzem magam. Akkor először tudatosan elkezdtem feltöltődni, és szeretni magam. Apára sóztam a gyereket és olvastam, fürdőt vettem, ilyesmik. Pár nap múlva megérkezett a higgadtságom újra, és nem viccelek, amit korábban másodpercek alatt személyes kitolásnak éreztem és elborította az agyam, már egyáltalán nem viselt meg. Tudtam a szitut segítő felnőtt szemszögéből látni, sőt, amikor arra volt szükség, lazán és humorral kezelni.

Szóval szerintem ha türelmetlennek érzed magad, pedig szeretnél tudatosan nyugisabb lenni, akkor általában nem arról van szó, hogy nem vagyunk elég felnőttek, hanem az idegek kimerüléséről, amiket ki kell vasalni, hogy megint jófejek lehessünk.