A gyerektől szinte semmit sem lehet itthon csinálni. Felnőtt nélkül nem tud játszani! Mikor növi már ezt ki?

A szomszéd kislány lett hasonlóan elkényeztetve, az van amit ő akar. Most 12 éves, ha bármi olyan történik ami neki nem tetszik (pl hogy minden nap fürdeni kell, vagy nem ehet 3.adag vacsorát este 10után) olyan hisztizve ordibálást rendez mintha legalábbis kínoznák. Bár hozzáteszem, hogy ezt látja otthon is.

Nekem nincs gyerekem, tanácsot nem tudok adni de ha egyedül nem boldogultok akkor kerjetek segítséget (nevelési tanácsadó)

Még a mamával szemben is hagyod magad? :D

Ne szórakozz. Legyél már férfi.

Adj oda a kislánynak valamennyi pénzt (2-3 ezer forintot), azzal a kikötéssel, hogy majd együtt vesztek valamit, addig vigyázzon rá ő.

A többi pedig magyarázd el, hogy elteszed neki, és ha majd mentek nyaralni, lesz belőle saját költőpénze, és/vagy elkezdhet gyűjteni valamire, amire vágyik.

Ne ti vegyetek meg mindent neki, nem fogja így az értékét megtanulni a dolgoknak.

Mamával pedig beszéljétek meg, hogy ajándékot adjon a gyereknek, s a amit neki szán pénzt, azt adja nektek.

De megint azt mondom, hogy ez akkor fog működni, ha tényleg a gyereké marad a pénz, csak nálatok van. Pl. vehettek neki egy szép kis füzetet, és abban vezethetitek, hogy mennyi pénze van. Mint egy kis takarékbetétkönyv.

Vannak ilyen gyerekek - ez temperamentum, személyiség, ami felnőttkorban is megvan, csak más formában nyilvánul meg. Próbálkozhatsz a szigorral, de ne legyenek illúzióid, lehet, hogy semmit nem érsz vele.

Az enyém is ilyen. Már pici babaként sem volt el egy pillanatra sem egyedül. A bevonás nem működik - hatékonyan szabotálja a tevékenységet. Neki nem fejlődik a kreativitása az unatkozni hagyástól. Legjobb esetben is csak lézeng, ide-oda sétálgat, fetreng. De ez a ritkább. A gyakoribb az, hogy üvölt, tombol, és ha nem kap figyelmet, akkor sem áll le, bármeddig képes nyomni (órákig is lazán), tőle zeng az utca, mindenkinek qrvára elege van már belőle, hogy több mint 5 éve ezt kell hallgatni (születése óta ordítós). A másik, hogy kárt vagy baromságot csinál. Nem kell hatalmas tételekre, durva rombolásra gondolni, de akkor is. Ennyire nem képes és nem is hajlandó feltalálni magát. Semmi kreativitása, fantáziája, soha nem is volt. Minden játéka érdekli, de kizárólag akkor, ha ott szobrozunk mellette és legalább 100%-os figyelemmel látjuk el, de inkább szórakoztassuk, foglalkoztassuk is aktívan. Egyedül még színezni sem... És lehetünk kemények, szärt sem ér. Ha úgy van, akkor egész nap megy a lézengés-ordítás-kár/baromságcsinálás felváltva, de még véletlenül sem, a világ összes kincséért sem foglalja el magát normálisan egyedül. Ha az élete múlna rajta, inkább meghalna.

Ne haragudj, de egy 6 évesnek már meg kéne értenie, hogy nem körülötte forog a világ.

Ha hív, mondjátok neki, hogy most nem értek rá, foglalja el magát. De ha jól viselkedik, akkor ti is haladtok a dolgotokkal és így később tudtok vele játszani. Vagy egyezzetek meg, hogy játszatok egyet reggel, utána elfoglalja magát ő is délig, aztán közösen ebédeltek (segíthet a főzés körül is akár, nekivaló feladatokkal) és délután is lesz játék. Viszont ha nem tartja be a szabály, akkor ugrik a közös játékból 20-30 perc, vagy ha sokáig folytatja a hisztit, akkor az egész. Esetleg lehetne az is, hogyha jól viselkedik, este két mesét olvastok és ő választhat, de ha hisztizik, akkor csak egy rövid mese lesz és utána lámpaoltás.

Az alvás témához hozzászólva: ágyba vonulás előtt igyon, pisiljen és ha még utána is felkel ilyen-olyan indokokkal, akkor mindig határozottan küldjétek vissza a szobájába. Először még kérdezzétek meg, mi a baj, ha szomjas, kapjon inni, stb. Másodszor már mondjátok meg neki, hogy kapott inni, volt pisilni, nem is éhes mert vacsorázott és most aludni kell. Utána pedig már szó nélkül kísérjétek vissza, és rögtön menjetek is ki a szobájából. Egy idő után feladja és elalszik, ha látja, hogy nem ő irányít.