Mit tegyek, ha a lányom látja a "szellemeket"?

Hú, de félrement a téma :O

Én még a kérdésre szeretnék válaszolni.

Nem azon gondolkodnék, hogy vannak-e szellemek, vagy nem.

Azt kell figyelembe venni, hogy a kislány fél. Ha azt mondjuk, hogy oh, nincsenek is szellemek, akkor az erősödik meg benne, hogy a szülő legyint az ő félelmére.

Node a kérdező történeteiben kitűnik, hogy a kislány végül nem félt már, bármit is látott vagy látni vélt. Játszott, mesélt.

Érthető is, ha a beszél az elhunyt, szeretett nagymamához, ezt még gyászoló felnőttek is csinálják néha, ha hisznek benne, hogy az elhunyt hallja, ha nem. Segíti a gyászfolyamatot, szerintem semmi gond ezzel.

A szülőnek nem szabad félelmet mutatnia, ha a kicsi azt játssza vagy mondja, hogy valakit/valamit lát, mert akkor megint elbizonytalanodik a gyermek. Játékosan kéne lekezelni, pl: igen, ott van valaki? hát, mi meg itt vagyunk. Ő azt csinálja, mi meg ezt. Semmi gond. - vagy valahogy így... szerintem.

Nekem is volt ilyen tapasztalatom, de az az egy eset annyira megrémített, hogy azóta próbálok nem is foglalkozni azzal, hogy a mi világunkkal párhuzamosan mi mehet...

A gyerekkel is volt egy eset. Feküdtünk az ágyban félhomályban, altattam. Egy éves sem volt. Nézett felfelé és egyszer csak elkezdett mosolyogni és integetett. Nagyon megijedtem.

Én a gyerekek által elmondott dolgokban viszont nem hiszek! Ez lehet a fantázia, az ébrenlét és álmodás határán lévő dolgok. Ő is mesél nekem a korábbi anyjáról, testvéreiről, az előző életéről, meg a kis barátjáról. De ezekben nem hiszek.

Az egyetlen dolog, amiben igen, amit én éltem át. Ja meg hogy nővérem 2 rokonunk halálát megálmodta előre nem sokkal (pont az közölte velünk és ott, ahol ő előre megmomdta nekünk). Ez is durva volt. Ezt sem hinném el, ha nem tudtam volna az álmokról a halálesetek előtt. Van egy másik ismerősöm, aki meg katona volt. Ő meg arról beszélt nekem hogy éjszaka 20 éves szolgálata alatt láttak ufót nem is egyszer. Mesélte, hogy hogyan kellett elkönyvelniük papíron. Kérdeztem tőle, hogy ezt korábban miért nem mondta? Vagy ezekről mások miért nem tudnak? Erre mondta, hogy azért mert az emeberek hülyének nézik, inkabb nem is mondja. És a kommenteket olvasva megértem azért.

Nem hinném h a gyereked szellemet lát. De a tény, hogy vannak számunkra furcsa dolgok az tény.

1 éves sem volt, de persze, integetett... :D

Számomra döbbenetes, hogy felnőtt emberek hogyan képesek mindenbe belemagyarázni ott nem levő dolgokat. Ilyen alapon akármikor akármibe bele lehet látni paranormális eseményeket. Hu, besütött az asztalomra a nap, pont amikor ezt írtam, talán a halott nagymamám mosolygott rám ezzel...

Érdemes lenne meghúzni a felnőtt gondolkodás határait és benne maradni. A mesék egy ovisnál még beleférnek, vicces lehet egy parás film felnőttkorban is, de komolyan gondolni ennyi blődséget, na az már messze nem normális. Főleg, hogy a világról alkotott képed és véleményed átadod a gyermekednek. És ezzel azt adod át, hogy megtörténhetnek ilyen hülyeségek.

Kérdező, te beteg vagy. Melyik gyerek nem beszél magában meg lát dolgokat!?

De, hogy egy felnőtt itt tartson, ahol te... ez a durva.

Nagyon ledöbbentettek az itteni válaszok. Korábban is volt már szó (no nem csak ezen a fórumon) arról, hogy a kisgyerekek látják a szellemeket és számtalan ilyen példát olvastam, vagy hallottam ezekről.

De most itt... független a kérdezőtől és a 3gyermekes anyukától, tehát amelyik szülő úgy véli, hogy a gyermeke esetleg láthatott egy szellemet/lelket, az

a, elmebeteg és a zártosztályon a helye, vagy

b, szimplán csak hazudik.

akkor kérlek, kategórizáljatok be engem is, ha lehet!

3 gyermekem van, az első kettőnél nem volt semmi ilyen élményem. A harmadiknál volt néha néha, hogy vele szembe ülök, játszom és a fejem fölé mosolygott, mintha valakire rámosolygott, Nyilván hátrafordultam, tudtam hogy nincs ott senki. Lehet, hogy elmebeteg vagyok, lehet, hogy hazudok, lehet hogy a gyermekem szeme felugrott, ki tudja.

#37: Én is sajnálom a gyerekeidet. Nyilván mesét sem olvastok neki, hoszen az is hazugság. Hiszen az állatok nem beszélnek, boszorkányok és varázslók nem léteznek, sárkányok meg aztán pláne ... stb.

Játszani sem szabad, hoszen az is hazugság: építókockából nem lehet házat építeni, játékkonyhában nem lehet főzni, ennél fogva megenni sem lehet, amit a gyerek esetleg odahoz. Homokból sem lehet tortát sütni a játszótéren.

De nyilván semmilyen regényt sem olvastok ti magatok sem, hiszen azok is mind hazugságok többnyire, mert hát kitalált történetek.

Sajnálom, hogy elveszed a gyerekeidtől az apró kis csodákat és nagyon sajnálom a gyerekeid ovistársait, akiket hagynak gyerekenk lenni és még hisznek pl. a Télapóban, de nyilván a te baromi okos gyerekeid szépen felhomályosítják őket arról, hogy ez hülyeség. Magyarán nem csak a te gyerekeid gyerekkorát vágod tönkre, hanem másokét is.

Tudod mit? A mai napig eljátszuk a Mikulást a gyerekeknek, pedig kettő már jócskán felnőtt. Sőt! Párom anyukája is volt, hogy az ottani papucsába tette a mini csokimikit a páromnak, merthogy a Mikulás hozta. Nem vagyunk retardáltak, csak szeretünk játszani, és legalább egy évben egyszer "hinni" a csodában.

Jó dolog a racionalitás, alapvetően én is az vagyok. De nem karót nyelt módon. Tudni kell rugalmasan kezelni ezeket a dolgokat.

#48 sokan azért nem hisznek benne, mert a legtöbb ilyen jelenségre van magyarázat.

Pl. elrepült a fejed felett egy muslica, úgy vetül a fény, hogy látszanak a szálló porszemek vagy csak odaképzelt valamit ami az eszébe jutott.

Mi felnőttek is gondolkodunk miközben valamit csinálunk. Volt, hogy a férjem beszélt hozzám és elkalandoztak a gondolataim és elmosolyodtam vagy fintorogtam, (mert megláttam a feje felett a maszatos konyhaszekrényt). Ő nem tudta mire vélni a reakciómat de tuti nem azt gondolta, hogy egy szelemet szuggerálók.

Lehet, hogy a gyerekek érzékenyebbek és fogékonyabbak dolgokra. De túlzás minden olyan reakcióba belelátni ezeket.