Kétévest 35 percre rábíznátok a 11-12 éves nővérére, amíg elmentek a postára?

Az mindkét gyerektől függ.

Én pl 11-12 éves koromban rendszeresen voltam otthon a nyári szünetben a 3-4 éves testvéremmel. Még vonalas telefon sem volt.

Más idők voltak. Igaz, falu volt, sok gyerekkel,a szomszédok figyeltek egymásra, nagyszülők 10 percre laktak gyalog.

El tudtuk tölteni az időt értelmesen.

De láttam már olyan kamaszt, akire egy fél téglát sem mernék rábízni, mert elrontja.

Szerintem ez a gyerekektől is függ!

Mert lehet egy égedelem két éves, akiről két percre nem lehet levenni a szemed, meg lehet egy olyan, aki csendben eljátszik egész nap, vagy arra az időre kapcsolsz neki mesét, leül és nézi.

A kiskamasz is lehet egy érettebb gondolkodású, megbízható gyerek, meg lehet egy szétszórt, aki önmagára sem képes vigyázni.

9 éves koromtól kezdve rendszeresen órákra vigyáztam az egy éves öcsémre.

A két és 4 éves gyerekeim, ha reggel korábban kelnek fel mint mi, szépen halkan lemennek és játszanak együtt a nappaliban.

Ha normálisak a gyerekeid, akkor 12 évesen már egy egész háztartást el kell tudniuk vinni. Ha fogyatékosok, akkor nyilván más tészta.

Ha életképtelennek lettek nevelve és a késről az jut eszükbe, hogy kirpóbálják, le lehet-e nyelni, vagy hogy mutat a kicsi szemében, akkor valóban ne hagyd egyedül.

12 voltam, mikor az öcsém 2.

Nagyon sokszor volt, hogy nevelőapám elment szórakozni, azt este/éjjel mikor megunta, telefonált azt anya ment érte. Minket otthon hagyva. Sosem fogom ezeket elfelejteni. Öcsém rend szerint mindig megébredt, órákat sétálhattam vele, míg vagy vissza nem aludt, vagy haza nem értek. (Volt, hogy este 10kor elment érte, azt csak 4-5fele értek haza, mert nevelőapám meggondolta magát mire anya odaért és mégsem akart hazajönni).

Megoldottam, de nem az én feladatom lett volna, máig úgy érzem.

De pl a legkisebb hugom most 12, fiam 2. Rá 2percre nem bíznám, nem többre...