Mit lehet kezdeni egy dacos 18 hónapos gyerekkel?

Erélyesen rászólni, üljön le a kanapéra és nyugodjon le, vagy menjen a fürdőbe és mosdon arcot (kizökkenti) ha nem megy én viszem ki

A csapkodást nem tolerálni. Abban a nyomban leteszem rászólok.

Ha önmagát üti hagyom. Majd rájön h nem hat meg. Az ő baja.

Jézusom, büntetni meg a szobájába küldeni egyedül??? Még két éves sincs szegény gyerek, mit vártok tőle? Szeparációs szorongása van, nem tudja kezelni az érzéseit, még valszeg beszélni se tud, hogy elmondja mi a konkrét baja (bár valószínűleg azt sem tudja, csak érzi, hogy rossz).

A szepának a legjobb kezelése, ha sokat szeretgetitek, sokat van az anyjával, összebújnak, és nem erőnek erejével próbáljátok meg távol tartani tőle. Akkor megtanulja, hogy anya mindig ott van, és hamarabb lecseng az egész, könnyebb lefutása lesz. Engem is zavar, hogy nem tudok nyugodtan elmenni a mosdóba, de hát istenem, jön utánam a lányom, játszik a vécépapírral meg a fürdős játékaival, aztán ennyi, én próbálom úgy felfogni, hogy legalább ha azt látja, hogy mi is rendszeresen járunk vécére, akkor majd a bilizésnél is könnyebb dolgunk lesz, mikor oda jutunk. A hisztiket meg gyerekfüggő, hogy érdemes kezelni, az biztos, hogy ha magának árt a gyerek, akkor nem fogom hagyni, hogy összeverje magát, hanem finoman lefogom, és közben beszélek hozzá, megfogalmazom, hogy (valószínűleg) mit érez, most miért dühös, miért fáradt, miért feszült, stb, szóval megnevezem a feszültségének a forrását, és elmagyarázom neki, hogy ennek mi az oka. De más gyereknél lehet az válik be, hogy megpróbálod kizökkenteni (nem hideg vizes zuhannyal, neked mégis hogy esne, ha éppen felháborodsz valamin, teljesen jogosan, aztán ahelyett, hogy meghallgatnának, kapnád az arcodba a jeges pohár vizet?), kiveszed a helyzetből, átviszed másik szobába, kiviszed a friss levegőre, valami történik, amitől elterelődik a figyelme, lenyugszik, és akkor beszélsz hozzá. Az rengeteget segít a hisztikezelésen úgy általában, gyerektől függetlenül, ha komolyan veszed a problémáját, még ha neked piszlicsáré apróságnak is tűnik. Ha megfogalmazod most az érzéseit, értőn és megértőn fordulsz felé, akkor később ő maga is jobban fogja tudni kezelni. Most tőletek tanulja meg, hogy hogyan kezelje ezeket a helyzeteket.

Senki sem mondta, hogy egy dackorszakos kisgyerekkel egyszerű vagy könnyű. De ha most jól csinálod, később egy magabiztos, érzelmileg stabil hátterű gyerek (felnőtt) lesz a végeredmény, szóval megéri belefektetni az energiát. Mondom ezt úgy, hogy nekem is nagyon hisztis és akarnok lányom van.

Ahogy te is írtad, szerintem sem veszi komolyan a szidást, épp ezért csinálja még jobban mikor megszidjátok.

Az ordítást meg a vergődést én simán ráhagynám, hogy lássa, nem ér el vele semmit. Az ütlegelést viszont nem. Ezt valahogy muszáj most csírájában elfojtani. Ilyenkor általában nem célravezető, ha ti is fizikai büntetést alkalmaztok, mert ettől még agresszívabbá válhat.

Próbáljátok meg a lehető legnyugodtabban, de mégis büntetéssel "jutalmazni" ezt a viselkedését. (Nem fizikai fenyítéssel.) És elmagyarázni neki, hogy így nem szabad viselkedni, és ezért a viselkedésért minden esetben büntetés jár.

Próbáljatok következetesek lenni, és lehetőleg mindig ugyanúgy kezelni az ilyen helyzeteket. Így gyorsabban megtanulja, hogy nem csak nem éri el a célját ezzel a viselkedéssel, de büntetést is kap érte.

5-ös írt jó dolgokat, a többiek nem nagyon.

Ennyi idős gyereket nem szabad büntetni.

Abból kell kiindulni, hogy nem érzi magát jól ebben az állapotban, azért viselkedik így. Ha büntetitek, attól sem fogja jól érezni magát.

Rá sem kell hagyni, hanem igen, foglalkozni kell vele és meg kell érteni, hogy neki valóságos probléma, hogy 3 percig nem látja az anyját. Ahogyan 5-ös írta.

Amúgy nem szokott kettesben maradni az apjával? Mondjuk, mert anya 1-2 órára elment ügyeket intézni, vagy orvoshoz vagy boltba vagy egyszerűen csak friss levegőt szívni.