2.5 éves korban normális, hogy ennyire elutasító velem?

Ha csak ketten vagyunk itthon, akkor minden rendben. Játszunk, sétálunk, olvasunk. A dackorszak se vészes eddig.

Akkor van probléma, ha anyukám itt van (kb. heti 2 alkalommal 2-3 órát) és amikor az apjával játszik. Egyszerűen nem akarja, hogy én is ott legyek, ahol ők. Mindig kiküld a szobából vagy ma is beküldött az udvarról, mert ők a férjemmel kint motoroztak.

Ez nekem nagyon rosszul esik.

Ha megüti magát vagy fáj valami, akkor csak én kellek neki, hogy megvígasztaljam. Esti mesét is csak én olvashatok, délben elaludni is csak velem akar.

Ezért nem is értem, hogy máskor miért ilyen.

Nálatok volt hasonló? Elmúlik ez? Én rontottam el valamit?

Köszönöm a válaszokat!