Hogyan kell megtanítani a lehető legkorábban elválasztani a fikciót a valóságtól?

Ha valami butaságot akart csinálni, vagy egy film kapcsán kérdezett, akkor elmondtam h nem minden valóság ami a tvben van. Majd ha nagyobb lesz ő is tudni fogja hogy mi igaz és mi nem.

Kb ennyiben is maradt a dolog. Néha még megkérdezi hogy ilyen tényleg létezik e. A válaszom attól függ h mi a kérdés.

Pl: harry potter:hatalmas pók nem

A mikulás igen (de a tvben nem az igazi van, ő csak eljátsza)

😂 Szegények😱

De most nagyobb gondjuk van az egér invázióval

Értem, amit írsz, de így nem jó ötlet.

Én azt követem kb, amit a waldorfosok javasolnak: óvodás korig igyekszem a mindennapi életről szóló valós könyveket mutatni, adni. Pl Scolar. Náluk rugalmasabb vagyok, ők a beszélő állatokat se preferálják, engem nem zavarnak az egyértelműen gyerekéletről szóló mesék, még ha állat is a főszereplő pl Boribon, Kippkopp, Vackor, Bogyó és Babóca.

De nem választok tündérmesét vagy ilyesmit.

Hagyom, hogy részt vegyen a mindennapi teendőkben és ott magyarázok neki, amire kérdez. Sokat megyünk természetbe és megfigyeljük ott a dolgokat.

Sokat mászik, hintázik, játszózik, barátkozik más gyerekekkel.

Ez megteremt egy alapot a valóság észleléséhez, de ha vmi klasszat játszik (pl a dinófigura rollernek használja a játék mentőautót, amiről amúgy tudja mi, mert az apja azon dolgozik), én bátorítom, mert az fantázia. 2,5 éves és csomó szerepjátékot játszik, történeteket, èletet ad a figurákba stb.

Nem csinál bolondságokat. Ez jól ki van találva a gyerekeknél alapból, ha az élete és a családi környezet rendben van, követhető neki a napok és a világ, akkor nem viszi ingoványba a fantázia.

Át fogsz csapni ellenkező végletbe, ha már a születésekor ezen aggódsz. Es ha valami fantáziaírónak születne tényleg, Te meg lenyesed a szárnyait?

Ebben a kérdésben szerintem nagyon sok függ az értékrendtől, így eltérő válaszokat fogsz kapni.

Mi olvasunk bőven olyan meséket, amiben beszélnek az állatok vagy kötényt hord a mókus, és nem szólok akkor sem, ha a hercegnő fejét kékre színezi. 3 évesen kezdte el a lányom kérdezgetni bizonyos dolgokról, hogy létezik-e (álommanó pl.), én ha már a gyerekben felmerül a kérdés és rákérdez, akkor viszont nem hazudok.

Emlékeim szerint úgy olvastam 6 éves korukig nem mindig tudják biztosan megkülönböztetni a valóságot a fikciótól, ezért hallani néha olyan történeteket, hogy a kisfiú azt hitte, ő is tud repülni, mint Songoku, és kiugrik az emeletről...úgyhogy az ilyen életveszélyes dolgokra én is igyekszem jobban figyelni.