Szerintetek jó ötlet gyerekvigyázásra?

Ja, én arra gondoltam, hogy nyári szünetben be kell osztani, hogy mikor, ki vigyáz a gyerekre, és a táborok, nagymamák stb. után 1-1 hétre fölváltva vigyáznának a gyerekekre a szülők is.

A szekrényajtó nyitogatásból egyébként nem csináltam ügyet, rá se szóltam, csak meghökkentem, sőt gyerekünk is nagyon meghökkent, mert neki elképzelhetetlen lenne ugyanez vendégségben. Beszélgettünk is utólag erről.

Igaz viszont, hogy lehetséges, hogy a másik gyerek hamar megtanulná, hogy itt mások a szabályok, a másik felnőttből nem lehet úgy bohócot csinálni, mint a saját szüleiből (ld. 50 percig tartó hazaindulás), és utána nálunk pikk-pakk működne minden.

Egy-egy nap természetesen kisebb feladat, kevésbé kell foglalkozni ezekkel.

"Ez úgy hangzik mint aki rengeteg ilyennel találkozott"

Valóban, előfordult már pár velem is és a környezetemben is. Anyaként evidensen a saját gyerekedet véded és helyezed előtérbe minden esetben. A barátja az csak a barátja. Ebből rengeteg probléma adódhat, amire nem is gondol az ember.

Jobb a bébiszitter, akinek köze nincs a gyerekekhez, így nincs senki előnyben nála.

Nem azt mondtam, hogy puszipajtásoknak kell lennünk anyukával. Meg nyilván tud vigyázni a saját gyerekére. DE ha nem ismerem akkor se szívesen bízom rá. Mi van ha retekben élnek? Pengék vannak elől a házban? Veri a gyerekét? Az enyémnek is odacsapna? Cikorral tömné egész nap?

Nekem fontos lenne hogy ha nem is vagyunk világi barinők azért ne 2 napja ismerjem. Szittert is intrjúztatsz, válogatsz jobbik esetben

Úristen, olvasom ezeket a válaszokat és a kérdező kommentjeit, és nem tudom elképzelni, hol éltek ti? Láttatok már élőben gyereket? Vagy a ti környezetetekben ennyire mindennapos, hogy megütöm más gyerekét?

Igen, minden szülő a saját gyerekét helyezi előtérbe, ez a világ legtermészetesebb dolga. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a vendég gyereknek nem adok csokit, vagy hogy konfliktus esetén megverem (hogy jut ilyesmi egyáltalán bárkinek eszébe???) Ha a két gyerek nem tud normálisan együtt játszani, akkor valahogy végigszenvedem a napot, és többet nem hívom át az illető gyereket. De nem, nem teszek köztük ilyen látványos különbséget, sőt, az illem azt diktálja, hogy inkább a vendég gyerek pártját fogjam.

Vannak olyan jellegű konfliktusok, amiknél egyértelműen a gyerekem oldalára állok, de ezek inkább óvodai-iskolai dolgok szoktak lenni, nem a "ki nyúlt előbb a kisautóhoz" típusú probémák.