Mik a gyereked rossz tulajdonságai és hogyan próbálsz változtatni rajtuk?

Lehet úgy is nem egyet érteni, hogy nem baromságozod le amit írtam :)

Nem azt mondtam, hogy ne tanítsd a "helyes" viselkedésre, csak SZERINTEM összekapcsolni a szeretettel káros.

Igazából nem az van hogy nem akarja megenni az egészséges kaját. Amit megeszik meg megiszik az egészséges, csak nem főtt étel, meg nem az amit a család enne.

Már nem baba, a kisgyerekkor határán van, de még nem tudja kifejezni magát rendesen, és szeretném tudni mi baja az étellel (állag, hőmérséklet, egyéb bajok).

Nekem egy válogatós férjem van, akit az anyja próbált egyrészt trükkökkel, másrészt erővel evésre bírni. A trükkök és az átverés miatt bizalmatlan az étellel kapcsolatban, emiatt egy csomó ideig kihagytam a számára nem tetsző dolgokat, de úgy nem volt finom.

Türelemmel eljutottam oda, hogy használok már mindent ami kell az ételhez, csak a tudomásával eltüntetem azt amit nem szeret. Abban kiegyeztünk, hogy nem fog találni "darabkát" (hagyma, fokhagyma, fűszerek) és elviseli a zöldfűszert is már. Szagoltattam vele és elismerte hogy illatos stb, az anyja meg csak simán átverte meg erőltette.

Olyan szinten voltak étkezési problémái, hogy 10 év alatt sikerült több kevesebb sikerrel javítanom rajta.

Mikor 20 évesen összejöttünk 185/60 kiló volt és pattogatott kukoricát evett egész nap.

Na ezt nem akarom. Megszeretném szerettetni az ételeket a gyerekkel, de még ha nem is szereti meg, ne gyűlölje. Akkor van esély rá, hogy tinédzserként pl rákap az evésre, nem pedig görcsbe rándul a gyomra.

A lányom elég erőszakos és telhetetlen, nagyon ingerkereső. Ez egyrészt a személyisége miatt van, másrészt tanult viselkedés.

5 éves koráig anyámék mellett laktunk, aki szépen rászoktatta arra, hogy ahányszor vásárolni megy, hoz neki valamit, amivel nem is lenne gond, de neki kb heti program a nagybevásárlás, hétköznap a napi boltjáratoknál meg csúszott a kindertojás stb. Hiába kértem, hogy ne csinálja, csinálta, max nem előttem adta a gyereknek. Ahányszor átment hozzá a lányom, csoki, cukor stb. Szóval a lényeg, hogy alapbeállítás lett, hogy mindig kap valamit. Most 6 éves, baromira küzdök azzal, hogy ezt leépítsem. Minden egyes nap, mikor hazajön az oviból, az az első kérdése, hogy van-e meglepi, ha nincs, elkenődik, nyafog, szenved, esetleg sír. Ha boltban valamire nemet mondunk, hiszti. Most nincs oviban nyáron, minden nap menne valami extra programra, ha nem megyünk, csalódott, szenved. Nyilván nem megyünk amúgy mindig, csak egészséges szinten, így nem érvényesül állandóan az akarata, ahogy megelepi sincs itthon napi szinten, mégse bír ezekről leszállni. Már 1 éve kínlódunk. Semmi sem elég neki, mindig új élmény, új inger, új valami kell.

Meg se próbálja elfoglalni magát, folyton nyúz, hogy játsszunk vele, ami ugye megintcsak kivitelezhetetlen egész nap, mert van házimunka, én dolgozom is itthonról, apjuknak is van munkahelye. Nyilván játszom vele, de nem tudok egész nap, és neki az nem jó, hogy babázunk mondjuk 1 órát, aztán megyek a dolgomra, és később játszunk még együtt, mert ahogy jelzem, hogy most már mennem kell, jön a sírás és a könyörgés, hogy ne menjek. Nem enged, nem köt kompromisszumot, mindig nyafogás, bőgés, könyörgés a vége.

Van egy 2,5 éves öccse, ő tökre az ellentéte, baromi jól elvan többnyire, megvan a közös játék, szépen megérti, hogy akkor most az a rész jön, hogy egyedül is játsszon kicsit, nem erőszakos, nem telhetetlen. Látszik, hogy ő még kicsi volt, mikor elköltöztünk, nem szokott rá a hülyeségekre. Imádom a lányomat is nyilván, de néha nagyon nehéz így vele.

Mivel már 6 éves, egyre inkább próbálok az értelmére hatni, azaz elmagyarázom, hogy nem lehet minden nap pl. állatkertbe vagy strandra menni, munka is van, kötelesség is van, nem lehet minden szart megvenni, amit meglát, pénzből élünk, meg egyébként se így működik ez. Látszólag érti, aztán 5 perc múlva megint vinnyog valamiért. Nyilván nem engedünk ennek teret, nem kap 5 percenként csak úgy valamit, ha kap is, ki kell érdemelnie, hacsak nincs épp szülinap vagy ilyesmi. El kell fogadnia, hogy anya most főz/apa füvet nyír, és nem tud vele játszani, csak utána. Szóval alapvetően magyarázásra és következetességre játszom, de mivel ugye évekig érték anyám mellett ellentétes hatások, sajnos valószínűleg nem 5 perc lesz erről leszoktatni.

De durva, hogy mennyire ellentétesek. Nem, sajnos nem un ránk akkor se, ha direkt túltoljuk a vele való foglalkozást, sőt, vérszemet kap :D Próbáltuk már ezt is, meg ugye ha van pl. 1 hét nyaralás, az is róluk szól, állandóan együtt vagyunk, aktívan játszunk vele is akár külön stb. De nem unja meg basszus, hanem hazamegyünk, és jobban a seggünkben van, mint előtte, 2 percet nem bír ki, mert megszokja, hogy nagyon le van kötve, és hirtelen nem tud megbirkózni azzal, hogy most magát kéne feltalálnia. Egyedül akkor nem akarja, hogy a nyakába lihegjünk, ha van másik (korabeli) gyerek, akivel játszhat. Vagy ha épp az öccsével megvan az összhang és elvannak együtt. De rühell egyedül lenni, mindenhez kell neki társaság, akkor is, ha olyat játszik, ami egyszemélyes, legyél ott vele és nézzed. El is mondja, hogy oké, játszik ő a szobájában, de gyere fel és legyél ott. A kicsi tök más, ő olyan, hogy igen, magától elege lesz, és odébb megy egyedül molyolni, nem kell neki állandóan társaság, valami izgalom, valami inger.

Abban amúgy igazad van, hogy nem kizárólag a nagyi a hibás nyilván, ehhez kell egy olyan személyiség, aki vevő is erre. De a lányom személyisége meg pont ilyen, és sajnos anyum viselkedése nagyon durván felerősítette benne ezt a telhetetlenséget. A te gyereked valószínűleg introvertált, nem élvezi a nyüzsgést, elvan a saját kis világában, ezét őt nem tudtad meghatni ezekkel. Az én lányom baromi társaságigényes és imád menni, neki álom lenne akár napi váltásban a strand, tropicarium, cirkusz, állatkert, játszóház stb.

A gyerekemnek van egy jelleme, ami egy egész, nem jó és rossz tulajdonságokhalmaza. Nem akarom a jellemét megváltoztatni, sem a tulajdonságait. Egy családban élünk, és amit teszek, azt azért teszem, hogy együtt tudjunk működni a családban. De ez egy összefüggő rendszer, amin mindenki alakít. Nem látom kívülről elemeire bontva a problémákat és nem is akarom. Mondjuk szerencsére nincsenek is olyan kirívó vagy súlyos problémák, mint amilyenek egy

pl viselkedészavaros gyerek esetében. De pl a gyerekem gyakran pontatlan, húzza az időt. Figyelmeztetem, úgy kalkulálom az indulást, hogy beleférjünk az időbe, alkalmasint sürgetem, de van, hogy ő szól valamiért. Általában a család normál működésén belül meg tudunk oldani mindent, megbeszélésel, meggyőzéssel.