Megőrülök már a gyerekemtől, mit rontottam el? Egész áldott nap rajtam lóg, főleg amióta mászik.

Kimegyek kávét főzni, mászik utánam ordítva, kimegyek kaját csinálni neki, ugyanaz, kimegyek magamnak kaját készíteni (napi 1x, de akkor sokat, ezért persze egyrészt ingerült vagyok az éhség és a fáradtság miatt, másrészt ingerült vagyok, mert 10 kilóval több vagyok, mint szülés előtt), akkor is ordítva mászik utánam. Azt nem tehetem meg, hogy álandóan tartogatom, miközben főzök, vagy a sütőt nyitogatom, mert veszélyes, és mert egy kézzel nem is tudok mindent megcsinálni. A hordozóból kimászik, ha bekapcsolom az övet akkor ordít, játékokkal nincs el, csak ha én is ott ülök. Kis faluban élünk, megyünk sétálni minden nap, de kb fél óra alatt be lehet járni az egész falut. Kisgyerekes anyukát nem ismerek, egy női ismerősöm van itt, de egyszerűen nem vagyunk egy hullámhosszon. Anyámmal nem vagyok jóban, a férjem meg 10-11 órákat dolgozik. Amit itthon van, azt minőségi idővel töltjük persze. Nagyon magányos vagyok és minden áldott nap sírok, amikor a férjem dolgozni megy, mert megint egyedül maradok. Néha úgy érzem, hogy felakasztom magam, de nem merek elmenni pszichológushoz, mert félek, hogy ez igazából csak rinyálás. A szexuális életünk egy nagy kuka, mert kb havi 2-3x csináljuk, ami nekünk is kevés, de egyszerűen nincs időnk rá, mert amikor itthon vagyunk és a kicsi alszik, akkor főzünk, takarítunk, magunkkal foglalkozunk (nálam hajmosás, láb borotválás vagy elmegyek körmöshöz-oké az nem itthoni tevékenység), ha meg odajutunk, hogy kicsit szexelünk, akkor sem jó, mert egyszerűen olyan ritkán romantikázunk, hogy számomra rohadt kellemetlen a szitu, nem vagyok hozzászokva a férjem intim éritéseihez... :( Pedig kívánom, meg ő is engem. De kielégülni sosem szoktam. Soha szinte.

El vagyok keseredve. Nem tudom, mit tegyek, hogy rendbehozzak mindent, mert nem akarok szar anyukája lenni a gyerekemnek, aki egyébként egy igazi kis álldot tündérke. Mosolygós kicsibaba. Csak ha nem vagyok vele, akkor nyűgös.