Ilyen esetben mit tudnék csinálni?

Kerülöd. Ha mégis menni kell, a gyereket nem viszed, vagy marad az öledben, nem engeded a kisfiú közelébe.

A gyereket nem tudod az anyja helyett nevelni. Annyit tehetsz, hogy a saját gyerekedet távol tartod tőle, amennyire tudod.

Hát nézd, az én gyerekem is az a kategória, aki néhanapján csapkodós, régebben harapott is (nem, nem így neveltem, elítélem az agressziót, itthon sem ütjük-verjük egymást). Tényleg igaz, hogy az életkorral elhagyja. Viszont az is igaz, hogy nagyon nehéz JÓL lereagálni. Elhiszem, hogy baromi rossz látni, mikor sérelem éri a gyereked, az enyémet is volt, hogy arcon dobta homokkal a semmiből egy másik gyerek, olyan is, hogy a nála fél évvel kisebb szomszéd gyerek akkorát taszított rajta, hogy a fejét esés közben a szekrénybe vágta, pedig mindkétszer ott voltam egy karnyújtásnyira tőle. A csapkodással az a helyzet, hogy ha rászólsz kb semmit nem ér általában, mert a gyerek felfokozott érzelmi állapotban van. Ha te is ütsz, pozitívan megerősíted a gyerekben, hogy igen, ez amúgy jó megoldás, mert anya is ezt csinálja válaszul velem. Ha meg állandóan hatalmas patáliát csapsz a dolog körül, akkor a gyerek összeköti az ütést azzal, hogy vele foglalkozol (még akkor is, ha nem pozitív értelemben), és ha majd egy kis figyelmet akar kicsikarni megint az ütéshez nyúl, mint lehetséges eszközhöz. Tudom nehéz megérteni olyan szülőként, akinek a gyereke ilyen értelemben nem problémás, de én az elmúlt másfél évben azért már kb minden kezelési módszert végigpróbáltam. A legjobb, ha anyuka kiszakítja a gyereket az adott helyzetből (közös játéknál pl. felállítja, arrébb viszi, majd mikor már elszakadt az adott helyzettől, akkor megbeszéli vele higgadt hangon, hogy ez miért nem helyes). Elhiszem, hogy téged és a gyereked sértett ez, baromi kellemetlen szituáció tényleg, de az sem lett volna megoldás, ha anyuka agyba-főbe veri előttetek a gyereket, max neked lehetett volna(?) elégtétel. Megoldás, hogy kerülitek a gyereket, vagy ha a másik anyuka hagyja alkalmazod a fent leírt kivonós-megbeszélős módszert. De amúgy arra készülj fel, hogy az oviban napi szinten sokkal durvább dolgok is megeshetnek, főleg ha a lányod lesz az egyik legkisebb. Az én lányom is szeptemberben megy oviba, és nincsenek illúzióim azt illetően, hogy nem fogja a rövidebbet húzni (biztos ő is lesz majd “bűnös” is), de az óvónő sem tud majd mindig ott lenni és közbeavatkozni.