Szeparációs szorongás a másfél évesemnél, mit csináljak hogy tudjunk aludni? Kicsit hosszú lesz.
Az első hulláma a szeparációs szorongásnak kb. 8 hónapos korában volt. Addig nagyon szépen aludt a kiságyában, de amikor elkezdődött a szepa, konkrétan a kiságya mellől nem tudtam elmenni, mert annyira sírt. Ezmiatt magam mellé vettem, ott aludt pár napig, majd onnantól nem aludt el a kiságyában...5 hónapig köztünk aludt. Majd miután megbeszéltük a férjemmel, hogy ez egyikőnknek sem jó (mivel az egész ágyat körbejárta konkrétan a fiam, nagyon forgolódós alvó), visszaszoktattuk a kiságyba, ami meglepően egész jól ment, 3 nap után aludt szépen a kiságyában.
Most megérkezett a második hullámos szeparációs szorongás...és egyszerűen nem tudom mit tegyek, nem szeretném újra magunk közé venni, de ő azt akarja. Tegnap éjjel is ott ültem a kiságya mellett végig, ő sírt, de nem hagytam magára, simogattam, betettem a kezem a kiságyba, hogy érezze, nincs egyedül. Majdnem hányásig sírta magát. :( volt, hogy lefeküdtem a kiságya mellé a szőnyegre, de az se volt jó neki, nem nyugodott meg.
mit csinálnátok a helyemben? nálatok meddig tartott a "második felvonás"? kérlek nyugtassatok meg!
válasza:1-es, nem kamu! minden éjjel kiveszem, van, hogy fél órákat rajtam van és visszaalszik rajtam, de ahogy visszateszem a kiságyba, maximum 20 perc múlva felkel. tegnap is csak 6x vettem ki...meg is nyugszik, de az amit ő szeretne, hogy rajtam, velem aludjon, az számomra kivitelezhetetlen. a fentebb leírt okokból.
magam mellé vehetném, de nem szeretném, hogy újra arra szokjon rá, hogy velem alszik. velem, velünk aludhatott 5 hónapig, neki jó volt, nekem már nem. és azt hiszem, egy kiegyensúlyozott gyerek-szülő kapcsolatban a szülő igényei is számítanak.
válasza: válasza:Pontosan mi okoz neked gondot abban, hogy körbejárja az ágyat éjjel? Együttalvó, kb. másfél éves gyerek anyjaként fogalmam sincs az indokról.
Sem az intimitás, sem a minőségi alvás rovására nem megy nálunk, sőt, így legalább alszom én is, nem mellette ülök. Ezt nem azért írom, hogy bezzeg nekem milyen jó, hanem azért, mert azt tapasztalom, hogy össze lehet egyeztetni az igényeket, hogy a gyerek boldog legyen (bár nálunk amúgy is az ő igényei az elsők) és én se őrüljek meg. A szeparációs szorongás mértéke nagyobban függ a szülő reakciójától szerintem. Ő még nagyon kicsi, nem elvárható, hogy nélküled aludjon. Én nem bántam meg, hogy igyekeztem a gyerekeim igényeihez alkalmazkodni, láthatóan sokkal jobban aludtak velünk. Ekkora "áldozatra" bőven hajlandó vagyok, másrészt meg a gyerekszobában ülve nem is aludnék, csak szívatnám magam meg a gyereket.
válasza:Én kivétel leszek, én megértelek 😅
Nekem 15hónapos. Nálunk az ki van zárva, hogy magunk közé vegyem. Fiunk 3.5 éves, őt odavettük. Most kirobbantani sem tudjuk.
Mi úgy oldottuk meg, hogy eladtuk a kiságyat. Egy olyan ágyat vettünk, ahol ketten is elférünk.
A kicsi alszik el először, a kezemben, teszem az ágyába. Utána megyek a mi ágyunkba, elaltatjuk a nagyot, fel10-10. Ahogy elaludt, a 18kg-ját teszem az ágyába át. Onnan éjfélig átlagosan alszanak, addig élvezhetjük "apával" a kettesben létet.
Éjfél fele kel a kicsi. Megyek át mellé. Ha nem alszok el, visszamegyek a szobánkba a következő kelésig, de ha nagyon fáradt vagyok, akkor ott alszok vele reggelig.
Jobb éjszakákon 3-4x kel, roaszabbakon óránként.
A nagy is kel éjjel/hajnalban. Ő egyedül sétál az apjához az ágyunkba.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!