Válás/költözés tapasztalatok szerint a kicsi gyereket kevésbé viseli meg?

Fontos elválni, ha tényleg menthetetlen a helyzet és folyamatos a feszültség.

De nem szabad elfelejteni, hogy a válás igenis megviseli a gyereket. Az meg végképp, ha utána a szülők nem tudnak civilizáltan kommunikálni egymással, egymásról pl a gyereknek.

Intelligencia kell, hogy a válás után a gyereknek a legkisebb sérüléseket okozzátok. Mert egyébként nem történik más, csak a más platformon kapja ugyanazt a nyakába.

Illetve az is fontos, hogy te mint anya, ne kapaszkodj a gyerekedbe a válás után. Nem az ő dolga támaszt nyújtani, vigasztalni, szeretetet adni a volt férjed helyett. A gyerek maradjon gyerek státuszban, még akkoris ha neked rohadtul nehéz is.

#6! Igen, én sose értettem, miért gondolják azt emberek, hogy jó, ha a "gyerek miatt" együtt maradnak. Szerintem az csak kifogás, és baromi nagy terhet raknak a gyerekre. Ezekből lesz az, hogy a felnőtt gyerek fejéhez vágják, hogy bezzeg én mindent megtettem érted, még azt a hülye apádat is elviseltem! Ki kérte? Olyan, mintha a saját elcs@szett életéért a gyerekét tenné felelőssé.

Engem az erősített meg az elméletem helyességében, hogy az első osztálytalálkozónkra feltűnően sokan érkeztek úgy, hogy a ballagás óta elváltak a szüleik. Na, most nem gondolnám, hogy hirtelen mindenkinek a gyerek 18.szülinapján romlott el a házassága. Inkább azok lehettek, akik együtt maradtak a "gyerek miatt", aztán amikor megszűnt a kifogás, elváltak. Nos, azok a gyerekek azóta felnőttek, családot alapítottak. Kivétel nélkül mindegyikük elvált még a gyerekük kiskorában! Ha olyan jó lett volna az a minta, hogy minden áron együtt kell maradni, a "gyerek miatt", akkor gondolom ők se váltak volna.

#5

9: tök igaz, viszont mire a legtöbb ember azokat jelzéseket amik ahhoz veztenek, hogy egy kapcsolatban állandó legyen a veszekedés nem veszik észre vagy nem veszik komolyan, akkor amikor még tenni lehetne. Önmagában a veszekedés nem kéne, hogy válóok legyen, de legtöbben addigra annyi sérelmet és sebet hordoznak, valamint nincs mintájuk és megfelelő tudatosságuk sincs a konfliktushelyzetek - pláne családon belüli - rendezésére, hogy a gyerek és a magunk érdekében is a legjobb út a válás.

Vannak olyanok, akik felismerik, amikor kicsit is kibillennek a középpontjukból és külső segítséggel vagy kellő tudatossággal dolgoznak rajta. De általában a párok többsége belesodródik és addigra annyira eszkalálódik a helyzet, hogy már megoldhatatlan.

(Itt nem beszélünk se (testi vagy/és lelki) bántalmazó kapcsolatról, mert azoknál természetesen az első pici jelre menni kéne és nem megvárni, hogy rosszabb legyen, se megcsalásos történetről - bár az is már egy magasfokú eszkaláció, ahonnan a legtöbb esetben nincs visszaút.)