Ezeket tényleg kell tudnia egy 2 évesnek?

13: köze nincs a "zseniséghez", hogy tud e páros lábbal ugrálni vagy mondatokban beszélni. Mondjuk úgy, hogy kicsit több (fiú) ismerősöm van, aki a Gauss görrbén felfelé lóg ki bőven intellektus téren, és határon voltak egyáltalán az első szavaik kimondásával (2,5 éves kor), vagy megcsúszott mozgásfejlődésűek voltak. Ellenben olyan is van, aki erősen lefelé, pedig 20 hónaposan szobatiszta, mondatokban beszélt és szerintem cigánykereket is hányt, és az óvodában erősen javasolják a plusz egy évet, mert a felfogása mint egy dinoszaurusnak (saját édesanyja jellemezte így szó szerint).

Nehogy a gyerek (későbbi) intellektusára kezdjen el jósolgatni bárki az alapján, hogy ugrál e páros lábbal vagy sem vagy éppen hány hónaposan forog, mert nagy csalódás lesz.

Kérdező: nálunk a kétéves státusz vicces volt, a védőnő megrántotta a vállát, hogy egy csomó minden nem volt meg. Szótagokban beszélt, lépcsőzni azóta sem tud csak utánlépéssel, páros lábbal csak galoppozik. Egy hónappal később folyékonyan, ragozva beszélt olyan szókinccsel és dumával hogy elképesztő.

Egyébként ránéztem az angol nyelvű forrásokra, a kétéves gyereknek valahogy segítség nélkül kell lépcsőznie, és három éves korára illik váltott lépésekkel lépcsőznie.

Szóval megint a szokásos állami kérdőív, amivel lehet stresszelni anyukát, mit nem csinál a gyerek és aggódni hogy vajon értelmi vagy testi fogyatékos... És indok a korai fejlesztés bizniszre, hiszen csak a gyerekek 80%-t szűrik ki a születésük első két évében, hogy szükségük van valami irtózatosan fontos internacióra. Nekem ne magyarázza meg senki hogy csak Magyarországon van ilyen globális lemaradás, amit kiszűrnek ezekkel a felületes kérdőívekkel.

Igen, mivel rengeteg gyerekes ismerősöm van, és kivétel nélkül mind Dévény, tsmt, hrg, konduktor és logopédus, no meg pedagógiai szakszolgálat felmérések között rohangálnak mint a mérgezett egér. Mi is ebben rohangáltunk, szórtuk a pénzt ezekre. Ahány szakembernék jártunk, annyi mindent hallottunk. A gyerek köszöni jól van. Az ismerősi körben lévő gyerekeknél talán kettő esetben indokolt (az egyik mrrel bizonyított cerebralis paresis, és valóban problémás), a többi meg azért van, mert egy-egy részképesség (nagymozgás, beszédfejlődés, stb) terén picit eltér, mondjuk a külföldi határokon belül. Nem számít, hogy más részképességük esetleg előrébb jár, vagy hogy 500km-rel arrébb nem is foglalkoznának vele.

Példa: keresztfiam ovis csoportjában (nagycsoportos most) a gyerekek 70%-a jár legalább egyfajta fejlesztésre. Nem hasraütés, ez az óvónő szájából hangzott el. Egy középosztálybeli környék, többségében értelmiségi szülők gyerekei. Ugyan már, itt rendszer szinten vannak gondok...

Még valami: itt is napi öt kérdés van arról, hogy autista e a teljesen átlagos jellemzőjű gyerek vagy mennyire van elkésve hogy egyévesen nem jár, mert ez vagy az azt mondta, hogy ha kettővel többet pislog 18 hónaposan akkor autista meg repülőzött a gyerek kétszer öt percet, vajon diszlexiás lesz e stb.

Ezek a státuszok és egyéb felmérések durva felmérések. Csak arra alkalmasak jelen állapotukban, hogy a valóban halmozottan sérült gyerekek szüleit megalázzák (true story, egyik ilyen csoportban zaklatott anyuka kérdezgette hogy megtagadhatja e a válaszadást, hiszen az első státusz óta mindenre nem a válasz és az is marad). Ezeket a gyerekeket már rég kiszűrik az elején. A populációban normálisnak szóró gyerekek szüleit meg halálra ijesztik. És persze mindenkinek könnyebb, mert így le van tudva a gyerekekkel kapcsolatos kötelező dokumentálás.

Örülj neki, hogy normális a védőnőd. Másokat jól beparáztatnak, elküldik őket a fizetős fejlesztésekre, utána meg örülnek, hogy a "fejlesztésnek hála" beindult a beszéd, meg megtanult a gyerek ugrálni. Pedig anélkül ugyanakkor tanulta volna meg ezeket.

Örülök, hogy az én gyerekeim tíz évvel idősebbek, akkor ez még nem volt ennyire nyomva szerencsére.

13-massal értek egyet, csak itt divat ez a túldiagnosztizàlas. Nagyon jól élnek a fejlesztőcègek a szülőkbe szuggerált félelmekből.

Az indokolatlan fejlesztés viszont megváltoztathatja a fejlődés normál menetét, túlterheli a családot, és végső soron a gyerek szabad mozgásától és játèkától veszi el az időt.

Az IQ-hoz meg nincs köze annak hogy mikor ugrál páros lábbal, főleg normál tartományok belül.

Az én lányom ezeket mind tudta a 2 éves státuszon. Összetett mondatokban beszélt, ugrált, lépcsőzött, minden. Büszke is voltam rá, hogy lám, milyen okos gyerekem van.

Most ötödikes, és hármas matekból. Nem érti. Ha a feje tetejére áll, akkor sem. Én már teljesen kivagyok rajta, nagyon sajnálom szegényt, és fogalmam sincs, hol lesz ennek a vége. Amúgy aranyos kislány, és más területen értelmes is, de ez is mutatja, hogy az, hogy mit produkál 2 évesen, messze nem mutatja meg, később mennyire lesz okos.

Mielőtt részképességzavarral jöttök, hadd mondjam el, hogy alsóban négyes-ötös volt, szóval nem az van, hogy nincs számfogalma vagy ilyesmi. Csak ötödikben már falakba ütközik.

A védőnői státusz a durva elmaradasokat szűri ki. Ha valamit nem tudott a fiam oda tett egy jelet és következő státusz alkalommal rákérdezett, addigra mindig tudta.

Akinél ott is elmaradás van, annál figyelnek jobban, ha baj van akkor meg úgysem ez alapján a pár kérdés alapján derül ki.