Érdemes gyereket vállalni egyedülálló anyaként?

Én vállalok, de én már elmúltam 40😕

Teljesen igaza van #9-nek. Könnyen dumál az, aki sose volt és már nem is lesz ilyen helyzetben.

Én utólag nagyon bánom, hogy ilyen sokáig vártam, mert valahol mindig reménykedtem, hogy olyantól lesz, akibe szerelmes vagyok. (Úgy se zavart volna, hogy egyedül maradok, ha elmúlt a szerelem.) De nem jött össze. Igaz, nem is tettem meg érte mindent, mert párt viszont nem akartam minden áron. Sőt! Nagyon ritkán volt pasim, mert szeretek egyedül lenni és azt csak azért dobom el, akiért nagyon odavagyok, az meg ritka. Pláne, hogy kölcsönös is.

A helyedben viszont nem vállalnék, legalábbis, egyelőre nem. Ha csak nem vagy te is 40, de azt kétlem.

Te a másik véglet vagy. Az, hogy ilyen görcsösen keresel "valakit", azt mutatja, nagyon nem vagy egyben. Az pedig nem jó alap egy gyerekhez. Most azt mondod, lemondtál a társról, de nem. Mindig akarnál titkon és tudat alatt a gyereket tenned felelőssé, hogy nincs, mert úgy még nehezebb társat találni.

Én 20+ éve bizonyítom magamnak, hogy tényleg boldog vagyok társ nélkül, sokkal boldogabb, mint egy "megvagyunk, végülis nem rossz ember" kapcsolatban.(Azt is próbáltam, soha többet.)

Szóval szerintem ne erőltesd az egyedüli gyerekvállalást, amíg ebben nem vagy biztos.

Nem a témákkal van a gond, hanem a szándékaiddal. Te már apát keresel egyből. Szép és jó ha egy nő komolyabb dolgokról is tud beszélni, de nem veszed figyelembe az érzéseket. Ezért kéne kicsit elfelejteni a gyerektémát... - Majd akkor elővenni ha ott tartasz a pároddal.

A folyamatos beszélgetés lehet irritáló. Nekem könnyebben alakultak ki olyan szituációkban barátságok, amikben valami miatt kettesben maradtunk és úgy kezdtünk el beszélgetni. Az olyan helyzetekben ahol lementem cigizni és valaki odajött és rám hányta az információáradatot - mert barátkozni akart - inkább a fenébe kívántam az embert.

Nem attól fog a pasi érdeklődni hogy te 6 könyvet elolvasol 1 hónap alatt, hanem attól hogy jó érzés a közeledben lennie, el tud melletted lazulni, nem feszeng, nem vagy sok, nem vagy kevés. Barátokat is így szerez az ember. Én pl egy kedves barátnőmmel azért lettem jóban, mert mindig szétröhögtük magunkat az ökörségeken. Ugyanígy építettem le embereket, mert több beszélgetés után feszengtem a társaságukban vagy megfojtottak vagy épp ellenkezőleg semmit sem mondtak magukról.

Ami a bulikat, szórakozóhelyeket illeti - már bocsánat mindenkitől - vannak akik kieresztenék a fáradt gőzt. Stresszes a munkájuk, zéró emberi kapcsolatuk van. Nekik aztán tökmindegy, ha a körömlakkodról mesélsz vagy Napóleonról. Annyit gondolnak, hogy az ellenkező nemből valaki beszélget velük nyitottan és így már meg is van az afterpartyhoz a partnere. Ritka kincs az akivel baráti kapcsolatot is ki tudsz alakítani, ezért én ott nem is keresgélnék.

Plusz azon kéne dolgoznod amiket beléd tápláltak. Nem egy hozzád hasonló esetet láttam, ahol az anyuka/apuka otthon ráerőszakolta a kultúrát a gyerekére, mert legyen okos a gyerek és az a téveszméjük, hogy a gyerek attól lesz népszerű az osztályban, hogy ő operaházba járkál, elolvasta az Anna Kareninát, választékosan beszél... 13 évesen én egyszerűen beszéltem plusz azt meséltem egyszer a haverjaimnak hogy elképzeltem ahogy a tanárnő fingik az órán és repked a teremben mint egy lufi és ezen röhögtünk... Máskor meg azt hogy hú de bejön nekem az a fiú, hú de hülye ez a tanár, etc.

Gyerekvállalásról:

Még férj-feleségnek együtt is nagyon nehéz, ha senki segítségére nem számíthatnak (nagyszülők, barátnők, fizetett bébiszitter). Abszolút lebeszélnélek az egyedülálló anyaságról. Igaz, aki párral együtt vág bele, az is egyedül maradhat, és ezek a nők jellemzően nem adják intézetbe vagy örökbe a gyereküket, hanem fogukat összeszorítva próbálnak helyt állni. De azért ne így indulj neki.

És igen, a gyereknek NAGYON IS hiányozna az apja!

Ez sokkal rosszabb, mintha elváltak volna a szülei! Még annál is rosszabb, mintha apja újszülött korában lelépett volna és soha semmit nem hallana róla.

Párkeresésről:

Az, hogy kit tudsz elbűvölni a múzeumokkal és kit a Győzike-show legújabb epizódjával, az alapvetően emberfüggő. Egyszerűen nem a hozzád hasonló férfiak körében mozogsz, így senki nem fogadja pozitívan ezeket a dolgokat tőled. Gondolkodj azon, milyen férfiak érdeklődhetnek azok iránt a dolgok iránt, mint te, és ővelük hol találkozhatsz.

Pl. internetes társkereséssel próbálkoztál már? Azt mondják, ott egy nő általában rengeteg megkeresést kap. Nyilván ezeknek a legtöbbje ugyanúgy a szexre megy, mint veled élőben, de talán a sok ocsú között tiszta búzát is találsz.

De mielőtt végleg lemondanál a pártalálásról, érdemes lenne egy pszichológussal feltárnod, miért nem sikerült ez eddig neked. Te intelligens nő lehetsz, az ilyeneknél hatékony tud lenni az ilyesmi.

NEM. Van gyerekem és nem bírnám egyedül. Az ismerkedési módszered meg egyrészt dögunalom,ilyen témánál én is csak szexet akarnék,másrészt erőltetett. Ne akarj megfelelni,mert akkor olyat találsz aki nem neked való.

Beszélj arról ami jól esik,légy önmagad és csak szimplán élvezd a beszélgetést/az életet akkor is ha nincs pasid. Ha arról beszélgetsz ami tényleg érdekel( legyen az csak egy sima tv műsor) és önmagad adod, akkor egyrészt nem leszel görcsös, másrészt tényleg az igazit fogod megtalalni, hisz önmagadért fog szeretni.

Ha benne lennék a korban(38) akkor simán. Egyébként én az elejétől egyedül nevelem a gyerekem, nem hiányzik plusz egy ember a családból, illetve de, akar idősebb tesót magának(kisebbet nem), meg kutyát, meg apukát is. Mikor melyikért sírt, hogy kell, de a kutyánál többet egyikért sem:D

Nekem hiányzott egy másik fél, akivel megoszthatom az élményeket, segít és maga a tudat, hogy nem csak egyedül vagyok a gyerekemnek, nem csak nekem jelenti a "világot", illetve tök rossz felvállalni a környezetben, mert ugye ez viszonylag ritka és más, és minden más dolgot nehéz felvállalni.

Ha ilyen bajaid vannak, akkor pszichológus az első, mert esély nincs rá, hogy ez csak férfiaknál jöjjön elő, valami furcsa személyiségzavarod lehet, vagy autizmus vagy más, ha ilyen gyenge vagy szociális téren..

A legtöbb nő megtanulja először(mikor betámadják a férfiak szexre, olyan 13-14 évesen), hogy a kedves, aranyos, önbizalomhiányos magukat sajnáltató, gondoskodó, szexin öltöző vékonyabb-formás nőkre bukik a férfiak nagyrésze, akinek lehetőleg nincs véleménye, sokmindenben egyetért velük és az anyjuk helyett anyjuk, mellé szemérmes és "csak mellettük nyílik ki". Ez minden pasinál beválik és bár mondják, hogy szeretik beszéltetni a csajt, valójában azt szeretik, ha őket hallgatják csendben és bólogatva. Így a férfiak 80%-a pillanatok alatt belédzúg.

A maradék arra gerjed, ha erős, független és önálló vagy tervekkel, és "nincs rájuk szükséged", megszereled a polcot, elintézel helyzeteket, sikeres vagy a munkád terén, kiállsz magadért szociális helyzetekben, van pénzed, biztonságban érzik magukat melletted, irányítasz, itt lehetsz husibb is, izmos. Na velük nem akarsz dugni, de jobbfejek, mint az első kategória.

Ez a kétfajta férfi van, döntsd el, melyik csoportba tartozol és játssz rá ezekre a tulajdonságaidra, garantált a siker. Persze eléggé lesarkítottam, de röviden máshogy nem lehet.

Én a második típust kedvelem emberileg, de jó lenne, ha úgy tudnának szexelni, mint az elsők.