Szerintetek baj ha rám (az apjara) a 5 eves lányom a pszihologusa szerint csak legjobb barátként és nem apakent tekint?

Ott a pont, előző. A kedves kérdező felelősséget nemigen szeret vállalni, ezek szerint. Ő "lazán veheti a nevelést persze", és amit ezáltal elront, majd az ovi és a gyerek szülei ellensúlyozzák, nemde?

Hát nem így kellene hozzáállnia a kérdezőnek...

Kérdező, javaslom, kezdd avval -az önismereted mélyítésével párhuzamosan-, hogy higgadtan elmondod a gyereknek: "nem szabad!", mégpedig ott és akkor, amikor olyat tesz. Ha mégis megteszi, akkor mondd el neki, tudna ő okos is lenni, hozzátéve: te megteszel érte egysmást (pl játszol vele), neki meg szót kell fogadnia. Ha ezek után is tilosban jár, kinyilatkoztatod az adott megvonást, konkrét szavakkal (mert abból ért az óvodás gyermek) : ma nem megyünk el, ahova megbeszéltük! / ma nem játszunk, csak vigyázok rád, majd ha aludtál egyet este, utána! Satöbbi. (Az óvodások időérzékelése még nem fejlett, majd csak átlag 5-6 éves kortól értik jól, mi a holnap, és a tegnap.)

Ez nem puszta tekintélyről szól, hanem az értelmes korlátokra rávezetésről.

Főként ez az, amit eddig nem tettél vele kapcsolatban, kérdező. Tudod mit okozol így neki? Tönkreteszed az érzelmi biztonságát, ezáltal a hisztije csak fokozódni fog, mégpedig a kétségbeesése miatt. Ahol nincs korlát, nincs fogódzó, és egyre inkább bizonytalanság van számára.

Továbbá arany középút: túl szorosra se szabad fogni a gyeplőt.

És ezer mást dolgot kellene még megértened az óvodások neveléséről. Pl dícsérd meg mindig, ha olyat tesz. De csak akkor. Azt éreztesd vele, hogy van ő olyan okos, hogy képes a kölcsönösségre (játszol vele, ő meg szót fogad neked). Ha rosszat tenne, kérdezd meg, mit gondol erről ő, ezen felül magyarázd el, te miért látod rossznak, amit tett, valamint figyelmeztesd előre, tud ő okosabb is lenni és szót fogadni, máskülönben konkrétan milyen megvonásban fogod részesíteni, mert nem együttműködő veled akkor és ott. Egy fokig viszont legyél türelmes vele, bár ehhez ismerned kellene a korosztályos gyermekpszichó alapjait (fejlődéslélektan), azaz tudnod kellene, mit várhatsz el tőle az életkorából eredően, és mit nem. Ehhez nem kell se pszichológusnak lenni, se pedagógusnak. Ott vannak gyermeklélektani szakkönyvek, figyeld meg te magad is a gyakorlatban is a pszichológiai megfigyeléseket, ellenőrizd le azokat.

Az arany középúthoz az is hozzátartozik, hogy nem negeded kihasználni magad. Engedj neki egy egészséges határig, de ne tovább. A módszerről meg már írtam pár szót.

És akkor még nem szóltam a kongruenciáról, hiteles közlésről, meg ezer más tényezőről... De legalább ezekkel próbálj haladni, kedves kérdező. A gyerek és a magad érdekében.