Miért nem foglalkozik, miért nem neveli néhány szülő a gyerekét?

Miért nem mentél oda és teremtetted le a szülőt?

Ja,hogy anonimban arc nélkül könnyebb itt fröcsögni...értem ..

Mellesleg nem ez az első kérdésed ezzel a témával.

Vagy egy megkeseredett öregasszony vagy,vagy pedig egy minden lében kanál valaki...

Kérdező, amúgy teljesen igazad van.

Hiába, hogy a régi (20. századi) világban szenvedés volt a gyerekeknek a verekedős szülők mellett felnőni, DE! legalább megtanulták, hogy a lóf*sznak is van ám vége.

Ehhez képest ma az a szabály, hogy nehogy rácsapj a gyerek kezére, mert akkor az majd traumatikusan érinti őt, stb.

Úgyhogy ne csodálkozz, hogy ennyi földön fetrengő, meg akaratos, ellenkező gyerek van :D

Régen nem tolerálták volna az ilyen viselkedést.

Ő gondolom úgy gondolja, hogy biztosan mi marék számra vesszük fel a támogatásokat, bezzeg ha nem tennénk, vagy nem lennének, akkor az állam a gyerek nélkülieknek talicskázná helyette a pénzt.

Teljesen életszerű.

Tudod kérdező a gyereknevelés is olyan, mint az orvoslás vagy a futball: mindenki is jobban ért hozzá. Te kívülállóként sokszor egy pillanatnyi jelenetet látsz és abból vonsz le következtetéseket. Én például az elmúlt napokban türelmetlenebb vagyok a szokottnál, amire te lehet azt mondanád, hogy milyen csippcsupp dolgokért kiabálok a gyerekemmel. Csak emögött van egy olyan probléma, hogy éppen kvázi leszokott a cumiról, emiatt viszont borzasztóan megborult az alvása, éjszaka is kel többször, nappal meg az eddig hibátlan délutános alvása vagy egyáltalán nincs, vagy órákig tart elaltatni. Csakhogy én dolgozom, ráadásul szakvizsgára is készülök, nagyon is számoltam azzal a pár órával, amit délután csendben kellett volna tölteni, nemhogy az elmaradt, de este éjfélig pörgött. És akkor üljek még le tanulni. Igen, a hét végére már nem volt annyi türelmem ahhoz, amihez hét elején.

Mióta teherbe estem gyakorlatilag mindenbe belekötöttek az emberek, olyan sosem volt, hogy jó ez így. Mikor azt mondta a védőnő, hogy napi 3 liter vizet kell inni és én mondtam, hogy megvan annyi, mi volt a válasz? Akkor 3,5! Így ment végig a terhesség. Mikor megszületett, hol az volt a baj, hogy miért szoptatom igény szerint, hol meg hogy miért nem igény szerint. Mióta elmúlt 2, azóta hol az a gond, hogy miért ordít, hol az, hogy miért ilyen csendes. Azon csodálkozom, hogy még nem lettem tudathasadt, mert sokszor egy napon kapok - kéretlenül - ellentétes tanácsokat, pusztán a pillanatnyi jelenet külsős megszakértése alapján. És ez nem jelenti azt, hogy nincsenek látványosan rossz szülők, de szülőnek lenni egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy másoknak akarjunk megfelelni.

Én amúgy gyermektelenként pár éve szóltam rá egy anyukára, mert az utcán a kisiskolás kinézetű gyerekének a fejét verte bele a falba. Nem tudom mi volt ott a háttérsztori, valószínűleg hirtelen elpattant nála valami, nem bírta tovább (ez abból is látszott, hogy miután rászóltam, észrevette magát), ez érthető is, ezért sem kapom fel a fejem egy "indokolatlanuk" kiabáló anyukára (egyszerűen érzem, hogy amúgy imádja a gyerekét, csak abban a pillanatban elpattant nála valami), de az, hogy a gyerekét össze-vissza üsse aztán a fejét a falba verje...

Kérdező meg a néhány kommentelő aki szerint ez a fajta viselkedés a szülő részéről a helyes - annak idején valóban elfogadott volt a testifenyítés. Szerencsére én a körmös utáni időszakban nőttem fel, de nálunk is repült például az énektanárnő klumpája, mert az egyik lány beszélgetett a mellette ülővel és, ha a gyerek, akit arcontalált, elmondta volna otthon, akkor a szülőtől egy pofont kapott volna, hogy mit rendetlenkedik órán.

Rengeteg házban nevelték úgy a gyereket, hogy neki hallgass a neve, a hisztit egy pofonnal orvosolták, ugyanúgy pofon vagy verés volt a büntetés is még az apróságokra is, az sem volt idegen, hogy például a szíj vagy a fakanál előkerült. Az egyik anyuka például nem is egyszer a szemünk láttára kapta el a kisfiát az osztályteremben és ütötte ahol érte, mert a gyerek kapott egy feketekorongot. A családi összejöveteleknél a gyerek egy cuki kis tárgy volt, akinek simán beledumáltak a mondandójába, fordítva üvöltöttek a gyerekkel, hogy fogja be a száját, ha a gyerek ezt sérelmezte, akkor emagyarázták neki, hogy a felnőttnek joga van félbeszakítani a gyereket, a gyereknek nincs joga félbeszakítani a felnőttet. TV nézés közben is simán elfogadott volt a mesét a meccsre kapcsolni kérdezés nélkül, bezzeg a gyerek próbálta volna meg az ellenkezőjét. Alázni meg normális volt a gyereket a család vagy a barátok előtt.

Személy szerint örülök, hogy nem ezt az időt éljük. Hiába 110 centi, nagyon fiatal és nem független valaki, ő is emberi lény, akinek érzései vannak, nem egytárgy, és amíg nem elfogadott az, hogy családon belül A felnőtt B felnőttnek lekeverjen egy pofont vagy bármilyen másik módon kezelje tárgyként, addig a kisgyerekeket is kezeljék emberként.