Mi a különbség a dackorszak és az "ez még nem dackorszak" között?

Fiam csak akkor sírt 1 évesen, ha baja volt. Látszólag hiszti volt, pl hazamentünk játszóról és tiltakozott stb de csakis akkor csinálta, ha álmos volt már. 1,5 éves kora után ez fordult, bármikor bármin hisztériázott és sokkal durvábban.

A lányom az, aki nagyon akaratos babakora óta. Nagyon féltem a dackorszaktól de nem volt gáz. Nem tudom mikor csapott át dackorszakba a dolog, az akarata folyamatosan erősödött viszont nem borult ki annyira, mint a fiam. Utólag is furcsa, hogy a nyugodt gyerekemnél sokkal durvább volt a dackorszak, mint az akaratos tesónál. Nem tudom min múlik, én következetes voltam-vagyok mindkettőnél, ráadásul a fiam se azért volt ilyen hisztis szerintem, mert el akart volna érni valamit, hanem egyszerűen nem tudta máshogy levezetni a csalódottságát vagy valami hasonló. Kritikus pont volt bárhonnan a hazamenetel. Az garantált kiborulás volt napi 2x, majdnem 3 éves koráig. Akkor is ha 1 órát voltunk kint, meg akkor is, ha egész délelőtt.

Másfél éves fiam is hisztizik.

Legutóbb azért mert nem hagytam,hogy meghúzza a macska farkát.

Szóval igen,nálunk egyértelműen elkezdődött a dackorszak.

Szerintem két külön dologról van szó.

Az egyik, hogy szeretne valamit és frusztrálódik, ha nem sikerül. Tényleg azt a valamit akarja, nem azért akarja mert nem lehet stb.

Van aki olyan karakter, hogy ezt erősebben éli meg.

Pl a fiam pont ilyen, gyakorlatilag születése óta mindig akarja hogy ez vagy az legyen, és nagyon frusztralódik, ha nem. Ráadásul a figyelem fokusza is ilyen, dolgok szétverése (nem erre az agresszíven hanem a kíváncsiság gondolok), dolgokra felmászás, csillár ledobására tett kísérletet, tiltott tárgyak (klopfoló) stb iránti olthatatlan vágy. Ezek miatt sokkal többször kell frusztrálódnia.

A lányomat ha "szabadon engedem", leül és 2 kupakkal meg egy búvárszemüveggel is szerepjatékozni kezd, már 12-13 hónapisan kezdte. Ő nem vágyik olyan dolgokra amiket nem lehet engedni.

A dackorszak ennél direktebben arról szól, hogy észre is veszi, hogy neki van egy akarata, direkt dacol a szabályokkal, csak azért mert Te azt mondtad hogy nem, is beindul. Emellett a döntésképességet is felismeri, és a hisztik másik része ebből fakad, a pirosat kérem, nem a kéket, nem a pirosat, mégis a kéket. Ez magának az akaratnak az éréséről szól.

Nálunk a fiammal még dackorszakosan is könnyebb, mert már tud beszélni és jól reagál az érvekre, mint amikor pl 13 hóbaposan kitalált vmit és sem elmondani nem bírta hogy mit akar, sem megérteni nem tudta, hogy mért nem lehet, sem elfogadni, ha nem az van amit akar.

Ez szerintem sem dackorszak még, pusztán akar valamit és kifejezi.

Dackorszakban a leghajmeresztőbb dolgokon fog kiakadni és olyan szinten tolja majd, hogy néha elképzelsz pár dolgot, hogy mit tennél vele. :D :D Ezt értsd jól, nyilván nem teszed meg.

Lesz olyan, hogy a taknyát köpi dühében, mert mondjuk előbb adtad rá a bal lábára a zoknit, mint a jobbra. Egy másfél éves még terelhető, pl. egy ilyen zoknis esetnél megnyugszik attól, hogy már van kettő a lábán, vagy attól, hogy mutatsz egy cicát. A dackorszakos nem fog, max fejbedobja a cipővel a macskát. :D