Mi segíthet átvészelni a dackorszakot?
Kisfiam mindjárt 2 éves. Mindig is egy erős akaratú, türelmetlen, sokat nyűglődő és idegrendszerileg érzékeny baba/kisgyerek volt, de amit pár hónapja csinál, az már minden határon túlmegy. Szó szerint az egész napunk egy küzdés, hiszti hiszti hátán, állandó sírás és toporzékolás. Én már reggel 8-kor teljesen le vagyok amortizálva mentálisan. Minden napnak próbálok újult erővel nekivágni, de borzasztó nehéz tartani magamat. Ha játszani próbálok vele, nem igazán érdekli, csak rombol, rosszalkodik, szinte keresi az alkalmat, hogy rá kelljen szólni, ha viszont nem játszok vele, őrjöng és toporzékol. Ha valamit megtiltok, biztos, hogy megcsinálja. Nem használ a szép szó, a következetesség,de még a kiabálás sem... semmi de tényleg semmi. Tépi szét a könyveit, dobálja el a gyurmát, tapossa, amit ér. Mindig figyelve volt rá, foglalkozva volt vele, nem volt a tv elé ledobva, mindig magyaráztuk és mutattuk neki, mit szabad és mit nem, rengeteget van levegőn, próbálom mindenbe bevonni, szeretet veszi körül. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy ez még normális viselkedés vagy esetleg érdemes lenne már szakemberhez fordulni. Időközben született egy testvére is, nyilván ez is rádob a dolgokra egy lapáttal, de már előtte is így viselkedett, úgyhogy nem ennek tudom be a problémát. Vannak ugyan jobb napok, de egyre kevesebb.
Mit tehetnénk, hogy segíthetnénk neki? Ti hogy kezeltétek a hasonló habitusú gyereketeket? Érdemes lenne esetleg megpróbálni a tsmt-t? A beszéde egyelőre nem igazán indult még be, pár szót használ helyesen és sokat halandzsázik a saját nyelvén. Abban reménykedek, hogy ha ki tudja magát majd rendesen fejezni, kicsit csökken benne a feszültség.
válasza:
válasza:Hordod valahova ?
Tarsasag, jatszocsoportok, uszas, akarmi, ami lefoglalja ? Vagy otthon kinlodtok ketten egesz nap ?
válasza: válasza:A lányom ugggyan ez.
28.án lesz 2 éves.
Egy kinlódás minden napunk.
Tényleg amit leirtál. Ordítás, visítás, rombolás megy egész nap.
Emellett ha kérek valamit, direkt totál az ellenkezőjét csinálja. A deje állandóan össze van verve, 3x jártunk már a sürgősségin vele.
Pedig itt sem így neveltük, szeretjük, foglalkozunk vele.
Erre kb az egyedüli megoldás a túlélés.
2.gyerek, van már egy 4.5évesünk. Vele sosem volt ennyi bajom.
Más a személyisége teljesen.
Tsmt kb pont semmit nem ért. Én 3 dokival is beszéltem már róla, mert én is negijedtem, hogy ez már a nem normális kategória. De az. Ez teljesen normális viselkedés.
Elnövi, csak idő kell. Jóóó sok idő.
(Mi 3 gyereket terveztünk. De nekem eszem ágában nincs így a 3.at bevállalni. Így 2nél megálltunk végleg)
válasza: válasza:Köszi a válaszokat! Remélem 4 éves korában mi is hasonló jókat tudunk majd elmondani, mint amit az utolsó írt. :D
Addig viszont túlélés...
Utolsó, szerinted akkor a bölcsi nálatok rontott a helyzeten? Mert gondolkoztam, hogy heti 1-2 délelőtt elvinném családi napközibe, hátha a gyerektársaság jót tenne neki, de nagyon vacillálok, mi lenne a helyes döntés.
válasza: válasza:Ma válaszoltam valahol, de most idemásolom, picit átírva, a kérdésedhez igazítva:
tereld el ilyenkor a figyelmét, többnyire valamivel ami vicces számára, de nem is bántó, nem ingerli. Adott esetben mondókával, játékkal. Képernyő és géi hang mellőzendő, amikor csak lehet.
OKA: az éntudat másfél / kétévesen kezd érni, ezért fontos megélnie a gyerekeknek a dackorszakot. Ha jól értelmezed és jól reagálsz, akkor képes lesz onnantól nem-et mondani, és nem lesz végletes. Az se jó, ha túl akaratossá válik egy gyermek a későbbiekben és az sem, ha hagyja magát elnyomni, és képtelen nem-et mondani bárkinek is. Ezért kell minlé jobban megértened, mi zajlik a lelkükben ilyenkor , és hogyan érdemes reagálnod.
Természetesen az egyéni temperamentum is bejátszhat, de nagyjából hasonló a pszichés oka minden gyereknél, bizonyos tartományon belül.
Legyél következetes, de ha tiltasz valamit, rögtön mondd el a gyereknek, mit szabad éppen tennie - ez utóbbi pedig a kompromisszumot jelenti, ami szintén fontos az egyensúlyhoz.
Mire betölti a hármat (vagy még korábban) elmúlik, habár hibás nevelés esetén (más okokból) tovább tarthat hasonló állapot (ami már nem az úgynevezett dackorszak lenne 3 éves kortól, lévén mások a dac okai 3 éves kortól).
Ezen kívül picikre átragadnak a szülei érzelmei, nem ritkán a szülő tudatalatti problémái is. Tehát a magad érzelmeit is igyekezz rendbe tenni, mert a kisgyermeked téged mint szülőt tükröz ösztönösen. Összességében is a szülő a legfőbb minta a gyermeke előtt, a szülő hatása a legnagyobb a gyermekére, még a pedagógus hatása sincs akkora, mivel a szülőhöz kötődik leginkább érzelmileg a kisgyerek. (Szülő alatt azt értem, aki neveli a gyermeket, azaz ilyen szempontból mindegy, ki a vérszerinti.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!