Szerinted mennyire látszik egy kisgyereken/szülőn, hogy egyke/egy gyermekes?

2 vagyok.

Nekem 2 gyerekem van. Nem vagyok elfogult, nem kell köztük igazságot szolgáltassak.

Nem érzem hátrányát, hogy 2 van

Nekem egy van, és örülök, hogy rendet tud tartani egyedül, nyugodtabb a légkör (nekem ez fontosabb, mint egy 'tesó), minden időmet a nevelésére és szeretésére tudom fordítani, és itt nem majomszeretetről beszélek, hanem tényleg van rá időm hogy nyugodtan elmagyarázzak neki dolgokat, stb... Ezt nem hiszem hogy két gyerekkel meg tudnám tenni. Biztos van olyan, aki képes rá, de én nekem jó ez így.

Rajta egyáltalán nem látszik, hogy egyke, az oviban fél év alatt belejött, hogy nem szabad önzőnek lenni, a játékot szépen kérni kell, megköszönni, nem veszekedni rajta. Itthon meg nem kell még azon is idegeskednem, hogy veszekszik a tesójával.

Szerintem rajtam/rajtunk látszik. 8 éves fiam van, ráadásul egyedül nevelem.

Teljesen egymásra vagyunk hangolódva, szavak nélkül is értjük egymást, illetve nálunk azért elég nagy nyugi van itthon (nincs kivel rosszalkodni, veszekedni).

Ez persze mind jó, de néha ha átjön valamelyik kis barát, akkor a végén már várom, hogy hazavigyék. (Nem minden esetben, csak ha zajosabb.) Pedig amúgy pedagógus vagyok, ott nem zavarnak a gyerekek, de a saját nappalimban ugrálva igen. Nem a gyerek a rossz, aki átjön, egyszerűen csak pörögnek.

Egyébként ezek az "egykék irigyek, nem elfogadóak" híresztelések nálunk nem igazak szerencsére, mivel itthon nincs kire irigykednie, ezért a társas szitukban is jószívű.

Illetve nekem logisztikai szempontból sok nehézséget okozna, ha kétfelé kéne szakadnom. Örülök is, hogy nem lett 2., pedig a volt férjem a rossz házasság ellenére akart. (Vagy inkább ezzel akarta megoldani.)

Az én egykém mindig nagyon önálló és szociális volt, azt vettem észre, hogyha én szeretném lepasszolni a dolgait, osztozásra bátorítani, hogy "xyka örülne, ha", akkor tiltakozik, de ha az ő ötlete, akkor mindenét odaadja.

Én azt hittem az egykeség, hogy kicsit maximalista vagyok vele, sokat várok, sokat foglalkozom, de láttam, hogy más szülő pont hogy elnézőbb a gyerekével, vagy kevesebbet foglalkozik, vagy a legkisebb dolgokra is nyafog, amire még én se. Szerintem egyáltalán semmit nem jelent a tesó, max annyit, hogy jobban alkalmazkodnak csoportos feladatokhoz, mert az enyém hiába szociális, a sorkivárás nemmegy.. de ezt sem tudom minden egykére ráhúzni, szolfézson egy egyke kissrác a legbáránylelkűbb gyerek a földön.

Ez nem elfogultság, ami veled történt, szimplán parasztság, én így szakítanék meg barátságokat, és tettem is. Egyszerűen más értékrend és nem megy az elfogadósdi. Szívesen alkalmazkodok nekem semleges dolgokhoz, pl esszük az egészségesebb nasit a bioanyukánál, de biztosan nem hagynám, hogy bántsák az enyémet..