Akinek egyke gyereke van nem bánjátok, hogy nem lett második?

Akkor ne legyen.

Nálunk lett volna kis korkülönbséggel, de félidősen elment a baba. Az a horror amit teljesen feleslegesen át kellett élnem a kórházba elvette a kedvem a gyerekvállalástól. Viszont alig telt el 2 hét és már nyomták a "kell egy másik kistestvér". Én teljesen kiborultam és csak az ellenállásom lett nagyobb.

Nagyon sokat kellett veszekednem rokonokkal, a férjemmel. Még a vállást is vállaltam volna, de többször nem megy.

Ez a testver dolog aztan annyira nem igaz...

10 eve nem beszelunk a testveremmel, nem is lattam vagy 7 eve. Csak azt sajnalom, hogy a lanyom ugy no fel, hogy azt sem tudja ki a testverem, a nevet sem, ha kepen latja, csak megkerdezi ki ez a neni.

Anyukam detto, a ket hugat 20-25 eve nem latta, nem beszelnek.

Nekem is egy marad, egeszsegugyi okokbol nem lehet tobb, meg 40 felett vagyok mar eleve.

Off: Te jó ég, a "kedvenc" indokaim: csak legyen testvére/kell neki egy kistesó, ne legyen egyedül a Nagyvilágban 🤣 Hányszor hallottam...

A kérdésre felelve: nem, nem bántam meg. Nekünk így kerek a családunk. Mindig is tudtam, hogy szeretnék anya lenni, nem volt kérdés számomra. De azt is tudtam, hogy csak egy gyermeket szeretnék. Fiú vagy lány, teljesen mindegy, de egyet. Nem bírtam elképzelni, hogy többen vannak, ahogy most sem bírom. Rendelkezem annyi önismerettel, hogy tudom, nem volnék képes helytállni többgyermekes anyaként. Ilyenkor szokott jönni, hogy: mindent meg lehet oldani, meg ahol egy elfér, kettő is...stb. Nem. Ez nem így működik. Hogyha mi szülők nem érezzük azt, hogy de jó volna, ha érkezne egy új családtag, akkor nincs miről beszélni. A célom, a célunk, hogy a kisfiunknak megadjunk mindent amire szüksége van. Természetesen nem csak az anyagiakra gondolok, hanem az együtt töltött, minőségi időre is. Más nézőpontból közelítve a kérdést: nem kezdeném elölről az egészet (terhesség, szülés, szoptatás, hasfájás, stb.) Egyszer bőven elég volt, beosztom 😄

"6 éves lesz a fiam és mindenki azt hajtja, hogy kell testvér mert ha mi már nem leszünk egyedül lesz a nagyvilágban stb stb."

. Ez egy jó nagy szemétség.

Anyám is jött ilyenekkel, hogy majd csak egymásra számíthatunk: na, ha csak a bátyámra számíthatnék...

Meg eleve lenézés, mintha előre lehetne tudni 6 évesen, hogy egyedül lesz a fiad.

És akkor arról nem is beszéltünk, hogy sokaknak átok egy testvér.

Én bánom már most, hogy nem lesz még egy, pedig lehetne, időben beleférne, még anyagiakban is, de türelemben nem. Kettő an már, így lehet, hogy a válaszom nem releváns, de azt hallom ki a soraidból, hogy te is azért nem vállalnűl még egyet, amiért mi sem. Egyszerűen fáradtak vagyunk, nem akarjuk magunkat kicsinálni még egyszer (6,5 és 3 évesek nálunk). A gyereked hiányolja egyébként? Neked és a férjednek hiányzik? Vagy csak a környezeted mondja "kötelességből", csak mert így szokás?

Mi akartunk másodikat, ha nem is mindenáron (pl. lombikkal nem), és a nagyobbik gyerekem 3 éves kora óta mondogatta, sőt, egyszer sírt is, hogy akar tesót, pedig nem beszéltünk sokat előtte róla. Egy időben harmadikat is szerettünk volna, aztán mostanra beláttuk, hogy nem akarunk idegroncsként tölteni még x évet.

Amúgy a két gyerekem nagyon szereti egymást, de még ígyis sokszor idegölő, még úgyis, hogy egy őercig sem bánom, hogy lett második. Ha lenne napi szintű rendzseres segítségünk, akkor szerintem be is vállalnánk még egyet. De nincs, úgyhogy ez van.

Aki a második gyerekre buzdít, az jönne hozzátok segíteni hetente többször, vagy akár naponta?

" Aki a második gyerekre buzdít, az jönne hozzátok segíteni hetente többször, vagy akár naponta?"

Ez mennyire igaz! Majd 10 évig oda volt az anyós, hogy unoka kell, mert egy gyerek mekkora öröm a családban! És ez a nagyi hányszor tudott vigyázni az unokájára? 1 kezemen meg tudom számolni! (És nem azért mert ne szeretné, de egyszerűen mindig munka van, alig ér rá)