Nyaralás gyerekkel vagy nélküle? Le lehet küzdeni az utazásból adódó rosszullétet?

Biztos nem erőltetnék 5 éves gyereknek 7-8 órás autóutat, ha nem bírja. És pláne akkor nem, ha úgy érezné, hogy a rosszulléte csak nyűg.

Engem elvittek, gyakran így társasággal, nem tudták ezt kezelni, a többi család megjegyzéseket tett ránk és a mai napig felnőttként utazásfóbiám van emiatt. Alig bírok valahova elmenni.

Oké, ez nem törvényszerű, de nem vinném a gyereket. Egyrészt nektek is jár a kikapcsolódás, másrészt 5 évesen nem sok emlék fog neki erről megmaradni, ha nincs gyerektársasága.

5 évesen azért már aludhat párat a nagyinál - ha van rá lehetőség és ez egy felnőtt nyaralás lenne, ahol valószínűleg tényleg úgy nézne ki, hogy te egyedül kergeted őt, mert unatkozik kortársak híjján, míg a többiek városnézéskor csöndben végignéznek egy kiállítást vagy beülnének este 8 után a pizza mellé borozni is... stb.

Ha családias nyaralás lenne, akkor meg vagy repülővel mennék, ha van rá lehetőség, vagy ki kellene próbálni valami gyógyszert (legalább a B6 vitamint) egy rövidebb úton.

(Azt meg - jó szándékból írom - nagyon meg kellene vizsgálnod, miért vagy egyedülálló anya úgy, hogy a gyereked apjával élsz. Mert magától ez nem fog változni, ha 5 év alatt nem változott... már nincs ilyen kifogás, hogy majd ha már nem szopik, majd ha beszél, meg majd ha már lehet vele focizni és társasozni. Osztom, hogy rég be kellett volna dobni őt a mélyvízbe, ahová te a szüléssel kerültél és neked is meg kellett tanulnod - azaz hogy rá tudd hagyni a saját gyerekét akár egész napra és ne csak akkor, ha mindenki jókedvű és nincs fontosabb dolga. Sok nő ott rontja el, hogy azt hiszi, csak ő tudja jól csinálni. Más ott, hogy azt hiszi, ezzel köti magához a férfit, ha totál terhermentesíti. Pedig így megfosztja őket attól, hogy felelősséget vállaljon a gyerekért és emiatt igazán kötődjenek egymáshoz, megismerjék egymást, na meg a férfi nem is fogja így érteni és értékelni a láthatatlan munkát, tehát az áldozat ellenkező célt ér el.)