Mit tennél, ha a szomszédod terrorizálja a kicsi gyerekét?

Úgy tudom, családvédelmi szolgálat itt helyben nem működik (csak gyámhivatal az önkormányzatnál), hanem a szomszéd kisvárossal közösen. Ez, ahol lakunk, egy falu (névleg kisváros, de mentalitásában falu) - a fölöttünk lakók rokona (szintén a házban lakik) az önkormányzatnál dolgozik, attól tartok, gyorsan mennek a hírek, ha valaki ilyen bejelentést tesz.

Attól tartok (ill. sajnos biztos vagyok benne),h bántják is), ilyeneket hallottam: a következő nagyobb lesz, ha nem hagyod abba, apádtól kapod a következőt, stb...

Hogy idegbeteg lesz szegény, az nem kérdés, ép ésszel kibírhatatlan, hogy azok, akikre az életed van bízva, folyamatosan megaláznak és bántanak. :(((((((

Védőnő azt mondta, ez egy ilyen család. :o :o :o És h ha ő szólna az ügyben, hivatkoznia kéne rám, mint forrásra - ezt viszont én nem merem... Nem tudom, névtelen feljelentésre tennének-e valamit? Ill. ha kijönnek és a nő (mert igen, az anyja ordibál vele legtöbbet) előadja a mézesmázos anyucit? (a gyomrom fordul fel, mikor valaki náluk van, vagy ahogy mások előtt beszél a gyerekével, mert amikor maguk vannak, akkor meg folyton bántja. és a bántást nem úgy kell elképzelni, hogy néha rákiabál, hanem pl. az esti búcsú minden este, félelmetes hangerővel: "takarodjál a szobádba! kussoljál, mert átmegyek! befogod a pofád végre?" 4 és fél éves!!!! (de mint írtam, már 3 éve ez van)

és persze csóri gyerek csak hívja az anyját, az átdübörög (dörög a plafonunk), tovább üvölt, fenyegeti mindennel...hogy kiteszi az udvarra, h ledobja a lépcsőn :((((((((((((((((((((

lehet, megpróbálom egy távolabbi gyermekvédelmi szolgálatnál megérdeklődni, mit tehetek szigorúan névtelenül.

Igen, nagyon tartok tőle, hogy rájönnek, h én szóltam... És soha senkinek az életébe ily módon nem avatkoztam még be, most se szívesen tenném, de rémes ezt hallani nap mint nap. Én mindig sajnáltam azokat a gyerekeket, akik intézetben nőttek fel, de ennél a terrornál még az is jobb lehet, vagy nevelőszülők...?

(bár amit a gyerekek fejlődéséről tudok, annak alapján ő már sérült egy életre, szegény)

Hogy külsérelmi nyomok vannak-e rajta, fogalmam sincs, őszintén szólva a köszönésen kívül nem kommunikálunk velük, és amúgy se merném "körbenézni" a gyereket, vannak-e rajta foltok - ez elég egyértelmű lenne...

Eszembe jutott, h úgy tudnám leginkább bizonyítani, amit állítok, ha beengednék a lakásomba egy gyermekvédelmist pl. Hogy hallja a saját fülével, ne én mondjam el (meglehet, el se hinné), és utána cselekedjen. De így persze egyértelmű lenne a szerepem - és kizárt, hogy ezután biztonságban legyünk a gyerekemmel. :(((

Nem tudom, ha egy gyámügyest, vagy gyermekvédelmist megkeresek, és elmondom a félelmemet, mennyire veszik komolyan a mi védelmünket, (hogy névtelenek maradjunk a vizsgálat és az eljárás folyamán végig - mert gondolom, a bejelentés egy dolog, de utána tanúskodni is kell?) vagy mennyire csak a kisfiú helyzetének megoldására koncentrálnak, nem törődve a ránk váró következményekkel. :o :(

Igen, az a gáz, h a védőnő 1-2 éven belül nyugdíjba megy, már túlélésre játszik... egyébként tőlünk a 2. házban lakik, és nyilván ő is hallja olykor, ami nyitott ablakon át kihallatszik (vagy az udvaron is - ha nincs ott kívülálló, olyan, mintha azt gondolnák, senki nem hallja őket...) Lehet, h a védőnő is tart tőlük, régóta ismeri a családot, nem tudom.

(mi 3 éve költöztünk ebbe a faluba, abszolút kívülállók vagyunk mind a házban, mind a helyi közösségben)