Engednéd elsős gyerekedet. (? )

Én elsős korában még nem engedném el 5 napra táborozni. Ezt már csak magamból kiindulva is így gondolom. Más az, ha egy gyerek 5 napig, vagy akár 1-2 hétig a nagymamával van, akit ismer kicsi kora óta, és csak rá figyelnek, esetleg még a testvérére, unokatesókra, és más, ha pl. tanárokkal van ott, vagy más felnőttekkel, meg még sok sok gyerekkel. Én másodikos koromban voltam egy hetet Ausztriában iskolai szervezésű táborban, és bár nagyon jól éreztem magam, de esténként piszkosul hiányzott az anyukám.

Ha csak 2 nap lenne, mondjuk úgy, hogy egy éjszaka, akkor azt mondom, hogy jó, ha a gyerek már volt távol otthonról szülők nélkül, de rögtön öt napot soknak tartok. Nem az éjszakai túrával van gondom, mert pl. én szintén másodikban voltam 2 napos osztálykiránduláson is (és 35-en voltunk gyerekek), éjjel számháborúztunk is, senkinek nem lett semmi baja, leszámítva egy kullancsot az egyik gyerek lábán, de azt is kiszedték rögtön. Csak az az öt nap szerintem sok.

Éjszaka szép az a cirka 7 km. Elég hülye lehet, aki gyerekekkel ilyet szervez :) Ha csak nem cserkész tábor vagy Hajszolós tábor. :P Na azok a gyerekek nem elveszettek.

Egy 7 éves gyereket el lehet küldeni táborba, de ők még elég "különös" korosztály. Két eset megléte esetén bátran engedd el. 1; Ha a hétköznapokban talpraesetten viselkedik! Nem elveszett, nem anyuci kicsi szégyenlős gyermeke. 2; Ha olyan nevelőkkel megy, akiket ismersz, megbízol bennük és tudod, hogy hogy bánik a gyermekekkel. Nem rosszra gondolok, de biztonságban lesz az a gyermek, akivel napközben foglalkoznak, este figyelnek rájuk. Ha a nevelő észre veszi, hogy baj van és tud "anyai", "apai" szeretettel viszonyulni a gyermekhez, akkor meg is tudja nyugtatni. Ha nem, akkor tudnia kell a nevelőnek, hogy mikor hívja a szülőket. 8 éve táboroztatok, évente több táborban is. Megéltem sok mosolyt és sok pityergést is, de az összes táborban az uccsó napon kérdezték a gyerekek, hogy jövőre is lesz? :) És a pityergős gyerekek is visszajárók a táborba. Tehát nem okozott nekik lelki traumát a honvágy.

Elsős korában nem engedtem volna el fiamat, most máár igen, mivel negyedikes.

Mis sokat járunk túrázni, igaz nappal, de egy gyerekre állandóan figyelni kell.