Nem bír a saját lábán megtenni száz métert, folyton ölbe kéredzkedik, mi lenne a helyes?

Szerintem az zavarhatja össze, hogy néha lehet, néha meg nem.

Határozd el, hogy nem fogod ölbe venni, mondjuk x hónapos korától, ezt neki is elővezeted (könnyebb, ha mondjuk jön a kistesó és már tényleg nem veheted fel, de ha nem, akkor mondd azt, hogy akkortól már akkora nagylány, hogy még), és onnantól tényleg nem veszed ölbe. (Nem cipeled a kezedben) Ha hosszabb útra mentek, akkor meg viszed a sportkocsit.

Eleinte biztos, hogy nem fog neki tetszeni, de jobban jársz, ha most elkezded. Sok sikert!

Én is próbálkoztam (csak nekem ráadásul fiam van így még erősebb volt a nyomás hogy egy ekkora (2éves) fiúnak már illik sétálni -anyós, rokonok, szomszédok stb.irányából)

Hát a fiam ezt a tételt nem ismerte :) egy darabig küzdöttem vele, de terhes is lettem és úgy döntöttem én nem cipelem folyton illetve nem fogom hallgatni a sírását.

Teljesen mindegy, hogy ez a dackorszak megnyilvánulása e náluk (szóval hogy csak tesztelik, meddig mehetnek el sírással) vagy pedig VALÓS jelzés hogy kicsi vagyok, elfáradok nem bírom és vegyél fel, én akkor se csináltam vele tovább a hisztizést, meg földön üldögélést.

Szépen használtuk tovább az esernyőre csukódó babakocsinkat (pegperego pliko lite )

sőt mikor a kistesó megszületett tesófellépőt sem átallottam venni hogy gyorsabban haladjunk :))

Csodák csodája, most 3 és fél éves SIMÁN gyalogol 30 perceket, (persze most is az a típus hogy vagy andalog és minden fűszálat megnéz vagy rohan előre) illetve motorral jön szépen mellettem.Szóval belejött ám ő is, mostanra megérett rá egyrészt, másrészt kinőtte a dacoskodást is többé kevésbé, én meg nem haltam bele hogy tologattam még egy évig babakocsiban:)

Egyébként külföldi ismerősöktől is hallottam-láttam hogy ott még simán 3-4 évesen is tolják a gyereket (persze csak ha az akarja:)) és egyáltalán nem ciki babakocsit használni.

Ez itt nálunk M.on ilyen kulcskérdés hogy óóó már 2 éves az gyalogoljon.

Hát lehet hogy sok olyan van aki gyalogol de van aki meg nem érett még rá.

Ha belegondolunk azért fárasztó lehet nekik hogy míg mi egyet lépünk, ők 5-öt plusz a sétálás (igyekezés valahova) az egyenletes, monoton mozgás amit szerintem egy gyerek nehezebben tűr.

Két lehetőség van:

1. valami kicsi esernyőkocsi, és ha nagyon nyafog, beleültetni

2. nem kell magyarázkodni. Sosem értettem, minek a gyereknek 10perces litániát tartani, már az első két mondatnál elveszti a fonalat. Ha sír, hogy ölbe-ölbe (és látod, hogy hiszti) annyit kell mondani: NEM, mert anyának fáj a háta. ÉS PONT.

Nem kellene alkudoznod sem, hogy a fánál ölbe veszed, meg ilyesmi, szerintem a kisasszony már most tisztában van vele, hogy remekül az ujjai köré tud csavarni.

Szia, szerintem is a babakocsi a megoldás. Az én kisfiam 2,5 éves lesz májusban, de eszembe nem jut babakocsi nélkül elindulni, ha hosszabb útra megyünk. Ha csak a ház előtti boltba/zöldségeshez, pár házzal arrébb lévő üzletbe megyünk, akkor nem viszünk csak egy kismotort, de ha már kb 20-30 percet kell egyhuzamban sétálni célirányosan, akkor az nem menne kocsi nélkül. Engem nem érdekel ki mit mond, hogy mennyit kellene már sétálnia, ha egyszer elfárad, akkor ez van!

Vegyél egy nagyon könnyű esernyő kocsit, nekem egy no-name van, egy kézzel is tudom vinni, ha össze van csukva. Sztem ezeket pont ekkora gyerekeknek találták ki..pl: [link]

Szóval csak babakocsizzatok! :))

Én nem gondolnám és soha nem is gondoltam, hogy ok nélküliek ezek a sírások. Különösen ha motorral is csinálja.

Biztos, hogy elfárad, fáj neki valami.

Én rákérdeznék egy alkalommal az orvosnál is, utalhat e ez valamire. Legfeljebb azt mondja nem. De lehet, hogy gerincprobléma, térd akármi. Fogalmam sincs, nem vagyok orvos, ezt csak írtam, hogy ilyesmire gondolok.

Ja és ami eszembe jutott, milyen cipőt hord? Mert az én kisfiam is mindig panaszkodott, hogy fáj a térde és addig sem márkátlan cipőt hordott, hanem Elefantent és lecseréltem Siestá-ra és azóta én szerintem egyszer sem kellett cipelnem. Simán hazáig szalad az oviból.

szia, az enyém 2 éves 3 hónapos. miért miért nem, sosem szeretet az utcán gyalogolni, pedig egyébként nem az a típus, aki egyhelyben szeret ülni, otthon nem is szokott, ill. a játszótéren is elég aktív. de az utcán gyaloglni.....

most még rátett egy lapátttal, hogy terhes lettem, ő már tudja, és itthon is cipeltetné magát sokszor....én ezeket elhárítom most már. otthon megbeszéljük, hogy gyalog megyünk ide meg oda, közel van, vagy kismotorral. ha olyanja van akkor ő maga választja a babakocsit. aztán ha nem babakocsival megyünk, és mégis kitalálja, hogy vigyem, én nem viszem, többek közt azért se, mert már nem bírom így terhesen cipelni a 13 kilóját. volt ebből pár kisebb konfliktus, de otthagyni nem hagytam ott, megvártam míg jobb belátásra tér, ha ez 10 perc volt, akkor annyit ha 20 akkor annyit. viszont, ha időre megyünk és nagyobb távokat, akkor nem krédés a babakocsi, ui autónk ugyan van, de én nem tudok vezetni. múltkor pl. a védőnőhöz mentünk majd a bankba kellett, a két dolog cca másfél km.-re van egymástól, nem szoktam buszozni, kisváros, jó az a kis testmozgás nekem is. és akkor bizony beült ababakocsiba, ráadásul szeles volt az idő, nagyon is, amit ő nem szeret, így a kismotort alapból itthonhagytuk....szóval, engem nem érdekel, ki mit mond erről, én erről nem fogok senkivel vitatkozni, ui. nekem kell megoldani, nem másnak, nekem meg így a legjobb. nyilván nem babakocsiban fogom eltolni az érettségijére....ha itt a kistesó, akkor meg ő is kap testvérfellépőt.

Lányom most lesz négy éves. Én másfél éve nem veszem ölbe az utcán. Egyszerűen azt mondtam neki, hogy nem bírom már el. Hát volt hogy kiakadt, de hamar megszokta. Már eszébe sem jut felkéreckedni ha velem van.

Az apja még most is felveszi, ezért ha jön velünk apa is, akkor ötven méter után, apa vegyél fel, fáj a lábam, nem bírok továbbmenni ( tovább bír menni, és a lába sem fáj, mert velem simán gyalogol akár hat kilómétert is, és meg sem kottyanik neki ), és apa morog két sort, majd felveszi. Már mondtam neki, hogy addig fogja cipeltetni magát, amíg ő erre vevő, és felveszi.

Szerintem nálatok is ez a helyzet, azért nem bír tovább menni, mert tudja hogy ha sír, előbb vagy utóbb felveszed. Sírni fog párszor ha nem veszed fel, de aztán hamar megszokja :) Attól meg nem kell tartani, hogy az izmai nem bírják a gyaloglást, próbáld meg utánacsinálni amit ő csinál, utánozd a mozdulatait, garantáltan kipurcansz fél óra után, míg ő két óra múlva is ugyanúgy ugrálni fog tovább :)