Nem visszatetsző ha egy hiperaktív gyereket szeretettel, türelemmel vesz körül a családja, vajon ha egy kellően szigorú, megfelelő határozottsággal fegyelmezni képes felnőtt kezei közé kerülne a gyerek akkor képes lenne normálisan viselkedni is?

Palm:

Szimpatikus ahogy érvelsz és sok mindenben egyet is értek Veled.

Mikor a pszichológushoz jártunk a fiammal,hamar rájött,hogy mennyire megvisel engem,hogy tudom jól,hogy az amúgy is sok gyermek mellett őrá nem jut elég figyelem,vagy ha jut is az amúgy már nagyon elfáradt felnőttnek már nem marad türelme hozzá,így persze nem kerülnek felszínre a pozitív oldalai a kisfiamnak,csak,hogy gond van vele,sajnos nagyon ellenségesen viseltetnek vele,pedig egy csupaszív gyermek,nem tehet róla,hogy folyton mozgolódik,hogy nem tud kivárni,hogy mindent sokkal hevesebben él meg...

Panaszkodik is gyakran"Édesanyám én olyan idegesssssssss vagyok" ,vagy "Anyu nem tudok megnyugodni és ez nekem nagyon rossz","Anyukám én nagyon akarok aludni,de nem tudok" .

Az iskolában pedig amikor őneki is nagyon rossz,hogy nem tud higgadt lenni,még jól meg is bűntetik,nem hajlandóak megérteni,hogy ilyenkor szépen nyugodtan lehet csak megnyugtatni,mert sokkal jobban felpörög,kétségbeesik ha kiabálnak vele,ha folyton egrecírozzák,bűntetik.

Persze a szabályokkal tisztában kell lennie és ráhagyni sem lehet mindent,szó nélkül,mert azzal lemondtunk róla.

A pszichológus arra kért,hogy én a gyerekem érdekeit képviseljem!!!nagyon megkért,hogy ne szabadkozzam,magyarázkodjam,alázkodjak,át akartam vinni máshová,de azt mondta a pszichológus ne tegyem,mert az csak törés lenne neki.

Kérdem én mit tehet ilyenkor egy szülő???Nézzem csak a pedagógus érdekeit?A gyerekemmel mi lesz?Hová vigyem,ha nem ajánlottak és nincs is a környéken semmiféle speciális intézmény???

Amúgy is mindenhol bántják,nem fogadják el...

"Nekem inkább a szülőkkel volt sok konfliktusom. Gondolj bele, milyen érzés az, amikor rossz, tehetetlen, gyermekét félrenevelő embernek állítanak be. Amikor a nyílt utcán lekapják a hajadat, és azt olvassák a fejedre, hogy nem törődsz a gyerekeddel, nem is szereted, mert csak az elhanyagolt, szeretethiányos gyerek ilyen. Ezek a dolgok sokkal fájdalmasabbak voltak, mint az iskolai harcok"

:,-(((((((

És ugye mit tehetünk ilyenkor???Kár lenne nekiállni megmagyarázni a gyermekünk viselkedésének okát...

"Az én fiam már 18 éves. Középiskolába jár, és bár még most sem olyan, mint egy átlag fiatal, be tudott illeszkedni a társai közé, és megtalálta a maga útját."

Leírnád milyen egy hiperaktív kamasz?

Nagyon más most mint egy átlagos 18 éves?

Egy riportban azt mondták,hogy egy hiperaktív felnőtt kb 23 éves korára érik be,szemben az egészségesekkel akik évekkel ezelőtt...

Saját tapasztalatom ,hogy jó körülmények között az ember sokkal türelmesebb,többet nyújt,míg mosthoha körülmények között hamar kiég,motiválatlanná válik...a probléma akkor a legnagyobb ha emberek sorsa van a kezében az ilyen leterhelt,kiégett dolgozónak,aki valaha a hivatását lelkesen ,örömmel kezdte meg...

Én és a gyermekem nem tehetünk a körülményekről...mivel sehol nem jellemzőek a jó körülmények ezek szerint mi így jártunk,mindenhol megérezzük majd,hogy örüljünk,hogy odajárhat és szégyeljük magunkat ,de nagyon,mert a terhére leszünk mindenkinek...jó szülő én már nem lehetek,mivel a gyermekem nem egy nyugodt,alkalmazkodó,a pedagógusok érdekeit sem tartja szem előtt a galád...

Ezt nem Palm-nak írtam,mert ő nagyon segítőkész és nagyon intelligensen szólt a témához.