MI a helyes reagálás erre?

Nem vagyok vallásos, még csak hívő sem, de ha ilyen emberrel, véleménnyel találkozom, akkor nem húzom fel magam, nem keseredem el és nem próbálom őt győzködni, hisz fölösleges, hanem veszek egy mély levegőt erre gondolok: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek" Ezután megnyugszom, mosolygok és arra gondolok, de jó, hogy én nem ilyen vagyok... :)

Nekem segít, próbáld ki :)

Én örökbefogadott gyerek vagyok, s bár 40 éves elmúltam, mikor véletlenül megtudtam,néhány dolgot leírok neked a gyerek (saját) szemszögemből.

Titkosan lettem örökbeadva, a környezetünkben, sőt a rokonok nagy része sem tudta, hogy nem vérszerinti gyerek voltam. A legjobb, legszeretőbb szülőket kaptam, akik valaha is léteztek. Akkor természetesnek vettem szeretetüket, törődésüket, jóságukat, ma már a végtelen hála van a szívemben. Sajnos, mire megtudtam, már nem éltek, soha nem tudtam elmondani, mennyire hálás vagyok a jóságukért.

Viszont megkerestem a génadómat, munkámból adódóan nem volt nehéz megtudnom az adatokat, és bizony szerintem sem lehetne anyának nevezni a legjobb indulattal sem. Nem részletezem a bűneit, de nem rajta múlt, hogy életben maradtam 3 hónaposan, szerencsére még időben elvettek tőle, mint az iratokból kiderült még 3 gyereket is. Utána néztem rengeteg rörökbefogadásnak akkor, és nagy %-ban valóban embertelen anyák gyerekeit fogadták örökbe. Szóval az idős szomszéd lehet, hogy tud hasonló eseteket, azért általánosít.

Nekem még abban is szerencsém volt, hogy rokonaim, akikre ha én nem vagyok, szállt volna édesanyámék (ők az örökbefogadó szüleim) vagyona, soha egyetlen szóval nem utaltak a dologra, mai napig sem tudják, hogy én megtudtam az igazságot. Bár ma már úgy tudom, elég ritka a titkos örökbefogadás, én azt gondolom, jobb lett volna, ha soha nem tudom meg, milyen embertől származom. Ha engem nem fogadnak örökbe édesanyámék, ma valószínűleg egy hajléktalan, vagy mélyszegénységben élő, bűnöző ember lennék.

Egyébként én is gondolkoztam azóta azon, hogy tudtak egy idegen gyereket ilyen mélyen, elfogadóan szeretni. Nekem két vérszerinti gyermekem van, már unokám is, de nem hiszem, hogy én így tudnék szeretni egy örökbefogadott gyereket. Minden elismerésem Neked, és azoknak a csodálatos embereknek, akik erre képesek.

De ugye nem haragszol, ha a fentiek ismeretében semmmibe nem nézem a gyereküket eldobó nőket (anya az, aki felneveli a gyereket, a szülés csak néhány óra az ember életéből), bár biztos, van néhány, aki talán nem hibás a dologban, de az elenyésző számban.

Ó, sajnálom, ez nem lehetett kellemes "beszélgetés".

Meg kell tanulni nemet mondani, kimondani, hogy "kérlek, NE beszélj így velem/NE beszélj tiszteletlenül a gyermekem szülőanyjáról", és ha ezt nem tartja tiszteletben, kiszállni a beszélgetésből. Nem szabad hallgatni az ilyen szöveget, csak öli a lelket.

És igen, kár bizonygatni, nem vezet sehova, és a végén csak te érzed rosszul magad tőle. Szomorú, de így van.