Rosszul tettem, hogy nem írattam be oviba a fiamat, mivel úgyis itthon leszek a picivel?

Te ismered a fiad. Nekem nagyon igényelték a gyerektársaságot, az egész délelőttös mondókázást, foglalkozásokat amiket az óvónők jobban tudtak teljesíteni mint én a háztartás mellett, így az enyémek mentek 3 évesen oviba.

Ha a fiadnak ezekre nincs szüksége, akkor tartsd otthon.

Nemrég írtam ki hasonló kérdést, bár még nekünk csak tervben van a tesó, és jövő szeptemberben lesz 3 a fiam, ő 4 évet járna oviba.

Mindenki azt javasolta, hogy írassam be oviba, mert kell neki a gyerektársaság. És belegondoltam, igazuk van.

Minden nap "csavargunk", de gyerekek közt nem igazán van. Ha más nem, max. fél napos lesz eleinte, hogy ne érezze mellőzöttnek magát. Én beíratom, neki is jobb lesz, hogy nem kell egész nap egy síró picit hallgatnia, hanem kortársaival lehet.

Szerintem jogod van eldönteni mit akarsz.Ha te megtudod oldani vagy meg akarod hogy otthon maradjn akkor maradjon.

Már is örülne ha nem kéne visszamennie melozni és a picivel lehetne.Ha nem fáradtál el a 3 év alatt túlzottan és menni fog melette a pici felnevelése is akkor nincs gond,föleg ha van segitséged is.Lehet mondjuk hogy könyebb lenne ha beiratnád,ha mást nem délbe elhozza az ember.Abban igazad van hogy jobb minél többet velük lenni,mert sajnos utána ha bekerülnek oviba suliba már nem lehet velük az ember eleget.Neked kell érezned,ha ezt látod jónak akkor hajrá,mással meg ne foglalkozz.

2. vagyok, itt a kérdésem:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Szerintem semmi hátránya nem lesz abból ha csak 1 év múlva kezdi az ovit (közösségbe járhat utána egy életen át)

Nekem szimpatikus a Waldorf pedagógiai szemlélet és ők azt mondják a gyereknek az a legjobb ha 4 éves korig otthon van.

Nálunk másfél év van a két kisebbik között. Most 2,5 a nagyobbik, és beírattam az oviba, ha 3 éves lesz, menni fog, mert egyrészt ő is szeretne már menni (itt a faluban a nagyobb ovisok közül is ismer párat, amúgy meg kb 80m-re van az ovi), másrészt pedig az elmúlt 1 év után (1 éves a legkisebbik) már ALIG VÁROM!!! Eddig a kicsivel nagyon kevés külön idő jutott, amikor csak vele foglalkozhattam.

De ha 3 évesen született volna az öcsike, szerintem én se írattam volna be, nehogy azt érezze, hogy miatta passzolom le. Persze, ez valószínűleg csak nekem lelkiismereti kérdés, ahogy nálatok is csak Neked, és nem a környezetednek meg a kisfiadnak...

És valószínűleg, ha ő lenne az első gyerekem, akkor se tenném. Nagyon nehéz lelkileg elérni ehhez a mérföldkőhöz, legalábbis az elsőnél az volt. (De nálunk ráadásul nagyon jó az ovi! Úgyhogy most semmi rossz érzés nincs ezzel kapcsolatban, pedig nálunk anyósom pont az ellenkezőjét mondta: "Ugye nem megy még oviba?!")

Én úgy gondolkodtam, hogy 3 éves a fiam, alapból beiratnám oviba. Mert fontosnak tartanám, több szempontból is és ez az élet rendje is.

Miért kellene másképp élnie az életét, mint normálisan élné. Nem elég ott a kistesó és akkor még visszatartom olyan dolgoktól, amik természetesek. És ezzel megváltoztatom az ő életének menetét.

Ez, hogy hazahoz mindenféle betegséget- kimondottan visszataszító indok számomra, mert ez olyan, mintha úgy kezelném őt, aki fertőzi a családot. Ilyet soha még csak nem is gondolnék róla, hiszen ő tehet a legkevésbé arról, hogy beteg lesz.

Én hagytam és soha nem fogtam és korlátoztam semmiben azzal a felkiáltással, itt a kicsi. Mert szerintem ezt érzi és ez az alapja a testvérféltékenységnek. Nálunk egyébként nem a nagy féltékeny, hanem a kicsi. Mert a nagy már járhat oviba.