Mik voltak a legnehezebb dolgok, amikor a kis tesóval hazajöttél a kórházból? Hogy fogadta a nagyobb a kicsit?

hozzám be jött a majdnem 3éves kislányom,és szerencsére jól viselte a látogatásokat!

amikor hazaértünk a kórházból még nem volt otthon,mert a sógornőm vigyázott rá,és amikor ő is megjött nagyon boldog volt és nagyon örült a picinek.Az volt gond vele,hogy túlságosan erősen akarta megölelni és állandóan fel akarta venni.nem mertem/merem velehagyni fél percre sem ,mert olyankor mindig csinál vele valamit..!pl: ráhúzza a fejére a plédet,rárakja a napszemüveget,meg akarja etetni valamivel.

Ja,és nem úsztuk meg a féltékenységet sem.szerencsére hamar lezaljott nála,de látom hogy ha valaki jön hozzánk és rögtön a babát kezdi ajnározni akkor mindig csinál valamit hogy felhívja magára a figyelmet.

22 hónap van a gyerekeim között. Nagytesót nem hozták be hozzánk a kórházba, és nem bántam meg utólag. Nekem nagyon hiányzott a Nagylányom, míg kórházban voltunk a kicsivel, és az elválás nehéz lett volna, mert tuti sírtam volna és ez megzavarta volna a lányomat.

Mikor hazaértünk, itthon várt minket a mamával. Izgatott volt, sokszor odaszaladt a kistesóhoz, és megnézte.

Érdekes, hogy hiába mondtuk neki a tesó nevét, 3-4 hónapig Babának hívta (pedig ki tudta mondani a nevét).

Féltékenység nem volt kezdetben, csak többször meg kellett mutatni neki, hogy nyúlhat a kistesóhoz, hogy az ne sérüljön.

Figyeltem rá az első naptól kezdve, hogy naponta legyen közös programunk, amit csak kettesben töltöttem a naggyal (nem kell különösebb dolgokra gondolni, volt, hogy csak sétáltunk 30-40 percet kettesben és addig beszélgettünk).

Akkor jött ki a féltékenység, amikor már a kicsi is kúszott-mászott, és lecsapott a nagy játékaira. :-) De ezt is meg lehet oldani.

Remélem segítettem kicsit.