Mi a helyes viselkedés, ha megüt a gyerekem? Szörnyen viselkedtem vele tegnap. Van visszaút? Hosszú.

2 éves múlt a fiam.

Már többször előfordult, hogy rám csapott, mindig mondtam nem szabad, anya szomorú lesz. Vagy csak simán elkaptam a kezét, hogy ezt ne! De rögtön ellenkezik, ha én azt mondom nem, akkor ő azt mondja de, és fordítva. Vitatkozni már le sem állok vele, mert úgyis addig mondja, míg övé az utolsó szó.

Nem szeretem bántani, eddig pár kézre csapás és seggre ütés volt részemről, és tényleg akkor mikor már borzalmasan elfajult a helyzet, bünti is volt, az sem hatott, na akkor csaptam oda.

De tegnap meg volt veszve. Folyamatosan visszabeszél (vetkőzz le, megyünk fürdeni - nem vetkőzök, gyere ide, adok zoknit - nem megyek, ne kapcsold be a tévét - de bekapcsolom), bármit mondok rögtön az ellenkezője a válasz. Nyafogott, vergődött, bármit vettem elő nem játszott vele, nem evett, csak hisztizett és csak olyat akart, amit nem lehet (pl a szőnyegre borítani a buborékfújó tartalmát).

Mikor már meguntam, elővettem egy régi-új játékot, ezer éve nem játszottunk vele, de fiamnak az volt a buli, hogy ugráljon rajta, eldobálja (kirakó), ekkor én szó nélkül elkezdtem elrakni, amire persze behisztizett.

Mondtam neki felesleges a hiszti, ha nem tud szépen játszani, akkor elrakom. Megint dobálni kezdte, én meg csendben szedegettem, nem akartam vitatkozni vele. Ültem a földön, erre odajön, visít, hogy ne rakjam el, én meg pakolom és úgy megütött, hogy na! Két kezével a fejem, oldalról. Gyakorlatilag a két fülemet találta el. Nem gondolkoztam, csak indult a kezem, és egy akkora fülest sikerült adnom neki, hogy el is esett. Aztán rohant az apjához, de hallottam, hogy alig kap levegőt, a sírástól vagy az ijedségtől (mert ugye nem szoktam pofonokat osztogatni).

Én teljesen kibuktam, bevágtam az ajtót és csak sírtam, hogy hogy a fenébe lehetek ilyen sz@r, hogy ekkorát ütöttem, és ki sem mertem menni még akkor sem, mikor hallottam, hogy már nevetgél.

Tegnap megfogadtam, hogy soha többé ilyet. Este el is beszélgettem vele, hogy azért az nincs rendben, hogy ütjük-vágjuk egymást, látszólag meg is értette. Erre ma. Megint.

Reggelihez kért majonézt. Ő nyomhatta ki a tányérjára. Viszont nem akart belőle enni. Én meg közöltem nem pazaroluk, ha kikérte a majonézt egye is meg. Erre gusztustalan hangokat hallat (blöáááá) hogy neki nem kell és elfordult az asztaltól. Én a fejénél fogva visszafordítottam, hogy de megeszed.... erre kaptam egy pofont.

Mondjátok meg, őszintén.... mi a fenét kezdjek vele?

Bünti szokott lenni. Leültetem, beviszem a szobájába, vagy elveszem egy kedvencét egy napra. Tegnap lekapcsoltam a mesét, azért is rám csapott.

Nem tudom, hogy itt a pofon nevelési célzatú lenne-e. Azt mondom neki ne üss, én meg megütöm.... nem tudom ez jó-e. Vagy tegyem többet büntibe?

Tök kivagyok. Ez így nem mehet tovább. Segítsetek!

Egy elkeseredett anyuka. :(