Szerinted a testvérféltékenység kialakulása a nagyobb gyermek személyiségéből fakad vagy a rossz nevelés eredménye?

Ez nem vagy-vagy.

Egyrészt szeis van testvérféltékenység, de nem vészes és többnyire kezelhető. Mindkét gyerekem személyige az alap ehhez, de úgy látom, hogy mi is jól csináljuk.

Én meg azt mondom, hogy is-is.

Van ey alap természete a gyerekeknek, amiken nem tudsz változtatni, de azért valamelyest befolyásolható.

És nagyon nagyon nem mindegy,hogy hogy áll hozzá a szülő, mit mond, hogyan viselkedik. A gyereknevelés és annak állomásai (pl tesó születése igenis fáradtságos, és koncentrációt igénylő feladat. Nem lehet csak úgy éléni a mindennapokat. Kell a tudatos irányítás, kell az hoyg következetes legyél és iszonyú előrelátó.

Pl: én onnantól mondom a lányomnak hoyg tesója lesz, amióta már biztos hoyg "megmarad" velünk a baba. Soha de soha nem mondomneki, hoyg azért nem tudom pl felemelni őt mert a tesó a hasamban van, helyette ha tényleg nem megy akkor azt mondom fáj a hátam. Még csak a 25. héten tartunk, de ő máris úgy beszél róla (tesóról minth avelünk lenne, mindenben gondol rá, mindenből kettőt venne hoyg tesónak is legyen, ha kap valamit elteszi a felét neki, odajön, megsimogatja a hasamat, beszél hozzá.

Szerintem nagyban múlik azon,hoyg a lányom ilyen kis kedves, gondoskodó típus (mondjuk ebben is van nevelés bőven,hisz erre tanítottuk, így bánunk mi is vele), és van benne nevelés is, merta tesóval és a tesó érkezésével kapcsolatban (is!!) nagyon következetesen figyelünk, hoyg ne állítsuk be negatív személynek a családban a kisöcsit.

Számos példát tudnék sorolni, egy kis odafigyelés kérdése az egész.

Pl a kiságyát már jóval előbb lecseréltük nagylányosra (leesésgátlósra), hogy ne az legyen hogy a tesó veszi el a rácsos ágyat. Stb...

Elnémulok, így is sokat írtam. :-)

en megmondtam a fiamnak, hogy azert nem emelhetem, mert a jóbaba a pocakomban van, es meg nem tud kijonni. (persze amikor faradt, megkerek vkit tegye a nyakamba, akkor édesen obegatja, hogy anya ket babat visz, a jobabat meg ot :)) vagy amikor csak faradt vagyok, es felkereckedik, mondom nem birlak, akkor elmagyarazza, hogy anya nem birja a jóbaba miatt. (o nevezte el jóbabának, mert szereti :)) az elejen csak baba volt :)) Mielott uhn latta volna, mindenki volt a hasamban, a papa, a mama, apa, ismerosok :))

en arrol is szoktam beszelni, hogy mi lesz ha megszuletik, nagyokat kacag rajta, hogy csak sirni fog, aludni, meg enni, és kakilni (es rogton elmagyarazza, hogy a kisbaba pelenkaba kakil, ezert o nem kap csokit, ami azert vicces, mert o is pelenkaba kakil :)) (csak pisilni pisil bilibe, es szokott erte egy szem m&mset kapni) (kb ennyi az osszes edesseg amit eszik :))

meselek arrol, hogy o lesz a nagy, a pici meg a kicsi, neha a fiam mesel arrol, hogy a jobabanak puncija van, es pelenkaba kakil. ha olyan meset latunk, ahol van valamibol kicsi es nagy (nem feltetlen tesok), akkor rogton asszocial.

viszont butan hangzik, de sokkal jobb a kapcsolatunk, amiota terhes vagyok, sok az olyan dolgok, ami csak kettonknek van, es mas nem ért. ugyanugy ugral rajtam (Csak az oldalamon, es nem a hasamon) (es meg is magyarazza, hogy a jobabara nem ugrunk ra), a nagyszulok ki vannak akadva, meg szornyulkodnek, mi jot nevetunk, a fiam utanozza oket hogy "te jó ég" (nagyon aranyosan mondja).

siman elfogadta, hogy vannak olyan dolgok, amik a jobaba miatt nem szabad.

nem tudom mi lesz szuletese utan, es nagyon buszke vagyok ra, remelem megmarad ez igy, es utana is lesz idom a "bofiztetes, altatas, fejes, etetes" kozben ra.

egyebkent szerintem egy bizonyos foku feltekenyeg termeszetes, normalis dolog. most lehet, hogy ezert lepontoztok, de szerintem akkor is igy van.

a baj akkor van, ha tulmegy ez a feltekenyseg egy bizonyos határon. de en a normalis hatarokon belul teljesen elfogadom.